Az Indóháznak a havonta megjelenő magazinon (és a portálon, a tévéműsoron valamint az eddig egy kiadvánnyal büszkélkedő "könyvkiadási üzletágon") kívül létezik egy negyedévente megjelenő különszámsorozata is Extra címmel. A sokszor sajnos egyenetlen szerkesztési minőségű, de mindig gazdag tartalmú kiadványok a főlapnál szakmaibbak, a laikus számára nehezebben emészthetők, és mindig tematikusak. Az eddig megjelent kilenc számból öt egy-egy magyar gyártású vasúti járművet (járműcsaládot) mutatott be.
E sorba illeszkedik a néhány napja kapható MD-s szám, amely nagy-nagy örömömre szolgál, hiszen egyik kedvencem a szóban forgó típus. Pedig akár utálhatnám is. Hiszen az MD bizonyos értelemben nem az, aminek hazudja magát.
A MÁV a 60-as évek végén eredetileg mellékvonali, könnyű (a rossz pályákat kímélő) dízel motorvonatot szeretett volna, erre kért ajánlatot. Sőt, azt is megjelölte, a motor a padló alatt legyen. (A motorvonat olyan jármű, amelyben a motort tartalmazó egység is szállít "hasznos terhet", általában utasokat, mint például az Esztergom felé járó Desirók.)
A Ganz-Mávag azonban olyan vonatot tervezett, amely lényegében mozdonyból, kocsikból, és vezetőfülkés vezérlőpótkocsiból áll. (Utóbbi ahhoz kell, hogy mindkét irányba haladhasson a szerelvény, vagyis a végállomáson "azonnal" visszafordulhasson.) Poggyászteret építettek a "mozdonyba", így rá lehetett fogni, hogy motorkocsi, ezért látjuk ma az MD mot feliratot ezeken a gépeken. Még egy különlegessége van a kis tengelyterhelést szolgáló felépítésnek: a villamos fűtést szolgáltató generátor a vezérlőkocsiba került.
Egyébként a sorozat elnevezése is átmeneti, ha mozdony lenne a motorkocsi, akkor M40, M41, vagy hasonló nevet kellene viselnie (a 4 a tengelyszámra utal), ha viszont igazi motorkocsi, akkor az első osztályt jelentő A vagy a másodosztályt jelentő B lenne a név eleje, nem M (mint a Bz mot, Bzx-jelű Studenkáknál).
A fiatalkorukban még MDa-nak nevezett és 1970-75 között elkészült MD-szerelvények azonban ezzel együtt kiválóan megfeleltek feladatuknak, a gyár tehát helyesen alakította át az eredeti koncepciót, így a MÁV-ot is meggyőzték. Az MDa a kornak megfelelő színvonalat képviselte, a magyar járműgyártás egyik utolsó csúcsa, hazai felhasználású dízel motorvonatokat nézve pedig az utolsó jelentős csúcs. (Legyünk optimisták, a Stadler szolnoki kocsitestüzemének megnyitásáig). Azokon a mellékvonalakon, ahol munkába álltak, az utasok számára hatalmas fejlődést hoztak.
És noha a kocsikat semmivel sem nehezebb szétkapcsolni, mint bármilyen hagyományos, mozdonyos, kocsis vonat elemeit (a motorkocsik el is láttak teherszállítási feladatot), funkcionálisan mégis zárt motorvonatokként (ha úgy tetszik ingavonatokként) szerepeltek. És esztétikailag is, magyarán jól mutatnak a pályán a 60-as évekre jellemző szolidan kerekített formákkal. A dizájn belső értékei nem ilyen nyilvánvalóak, de aki ma Bx-kocsiban utazik, talán szintén fölfedez némi specialitást. Hogy pontosan mire kell figyelni, nekem is Hamster mondta el egyszer: a kvázifülkék fémszerkezetének szép, ferde futására és a belső ajtók hangulatos körablakaira.
Az Indóház különkiadványa olyan pillanatban mutatja be az MD-t, amikor még köztünk van, a vasútbarát találkozhat - megkopott, első osztályától megfosztott, rövidített - szerelvényeivel, de ehhez egyre messzebb kell utaznia. A Piroskák működési területét ma a végállomásokon hatalmas olajtócsák jelzik, az MD hamarosan kikopik a menetrendi forgalomból, a járművek zöme ócskavasként végzi, legalább egy komplett szerelvényt pedig remélhetően felújítanak és megőriznek.
Az Extra a már megszokott módon elhelyezi az MD-t a MÁV és a Ganz-Mávag életében, azaz bemutatja keletkezését, elődeit és utódjait. A szerelvények és fő részegységeik műszaki ismertetését a vonatok mindennapjait telephelyenként fölvázoló rész követi, de nem maradnak el a mozdonyvezetők, karbantartók tapasztalatai, az átalakítások és a balesetek története sem.
Az 595 forintba kerülő kiadványt számos korabeli fénykép egészíti ki. Én alant a saját, az utóbbi néhány évben készült fotóimmal szolgálok az érdeklődőknek.
Ez pedig az Indóház fóruma.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
surayana 2008.11.02. 19:19:32
crazymokus 2008.11.02. 19:20:30
erminavet · http://kotottpalya.blog.hu/ 2008.11.02. 19:37:58
Én nem azt írtam, hogy mai szemmel élvezetes ezeken utazni, hanem azt, hogy amikor a hetvenes évek elején bejöttek, az adott mellékvonalakon nagy fejlődést jelentettek a korábban ott járó (gőzvontatású kéttengelyes kocsikból vagy ősrégi motorvonatokból álló) szerelvények után.
ti
kuszal 2008.11.02. 20:45:23
Mennyire igazad van :-( Mármint abban, hogy kár ezért a valaha szebb napokat látott cégért.
Annak idején éppen azért jelentkeztem a MÁV-hoz, mert láttam benne fantáziát és lehetőséget. Hittem a változásban és megpróbáltam tenni is érte. Sajnos nem jött össze, ezért az utunkat külön kellett választani :-( Sajnálom, mert lélekben örökké vasutas maradok, de a való életben máshol kell mérnökösködnöm :-(
pro 2008.11.02. 20:46:01
Utána annyit "fejlődött" a MÁV, hogy ezeket forgalmasabb vonalakra tették (pl. Szeged - BCS) a helyükbe pedíg Studentka vagonkát vásároltak, 4 tengelyről víssza a kettőre.
charlie 2008.11.03. 07:58:41