Bajkál tóig tartó vonatozásunk hatodik napjáról egy szinte plakátszerű képet választottam.

Öreg magyar mozdonyvezetők (de akár BKV-s buszvezetők) megnyilvánulásaiban gyakran találkozni azzal, hogy régen milyen jól működött a beosztott gépes rendszer, amikor egy-egy járműnek állandó (beosztott) személyzete volt.

Az igazi gazda (illetve a több műszak miatt gazdák) ugyanis vigyáznak a rájuk bízott gépre, gondoskodnak a karbantartásukról.

Úgy látszik, Oroszországban még él ez a szisztéma. Az ablakból lekapott mozdonyon a felirat pont azt mondja, hogy egy vezérre van bízva. És a masiniszta, mintha csak illusztrálni akarná a beosztott rendszert, éppen tisztogatja gépét.

A nap többi képe között alul érdemes megnézni, milyen hosszú a vonatunk (pl. a 8899-es plusz a 8889-es képen), milyen a krasznojarszki pályaudvar (8857), milyen a legolcsóbb, termes hálóosztály, a plackartnij az orosz távolsági vonatokon (8974, 8976).

A transzibériai vonatozásról a napi képsorozat többi posztjában lehet még olvasni.