Ott hagytam abba, hogy azt terveztük, éjjel eljutunk Irkutszk közelébe, pihenünk egy pár órát, és eltöltjük utolsó napunkat Irkutszkban. De a Bajkál déli partján egyszer csak hatalmas dugóba ütköztünk. Mint később kiderült, előttünk a szerpentinen összeütközött (nagyon csúnyán) két kamion, talán elaludt az egyik sofőr.
Mindezt csak azért mondom el, mert alkalmat adott arra, hogy rádöbbenjünk, hogy ez a kétszer egy sávos út az egyetlen közút, amely összeköti Oroszország keleti és nyugati felét! A Bajkál tengelyében húzott észak-déli vonalat az északi sarkig nem metszi más út, délre pedig nem is Mongóliáig, hanem Kínáig kellene elmenni a legközelebbi kelet-nyugati útig.
De azért csak Irkutszkban voltunk reggel, leadtuk a bérautót, megnéztük a belvárost, zuhanyoztunk korábbi szállásunkon, és rengeteget villamosoztunk.
Ebből az alkalomból választottam a naphoz tartozó nagy képet, de a lenti csíkban még számos villamosos fotó található. Az irkutszki pályaállapotok néhol nagyon nem ideálisak.
Késő este mentünk ki az állomásra, hogy hazainduljunk. Ahogy más nagyvárosokban, itt is külön csarnok szolgálja a távolsági és a helyi forgalmat. Utóbbiban fantasztikus méretű, világító ábra mutatta a pénztár fölött a környező megállókat és a zónabeosztást.
A transzibériai vonatozásról a napi képsorozat többi posztjában lehet még olvasni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.