Minden fenéknek külön helye van.

Ma bemutatták a sajtónak az első új budapesti metrószerelvényt, konkrétan a 2-es metróra szánt egyik Alstom járművet. (Mint ismert, ezekhez hasonló, de rövidebb és vezető nélküli vonatok mennek majd a 4-esen is.)

Mivel az Index is beszámol a bemutatóról, én csupán egyetlen témát ragadok ki, egyik kedvencemet, az ülések optimális illetve kényelmes/önző kihasználását. (Azért a képeken sok részlet látható.) Korábban részletesen kifejtettem már azon nézetemet, hogy helytelenül cselekszünk, amikor a jelenlegi, szovjet metrókocsikban a hatszemélyes ülésekre úgy ülünk, hogy csak öten, esetleg négyen férjenek el.

Anélkül, hogy az akkori szenvedélyes vitát újrakezdenénk, megállapítom, hogy az Alstom Metropolis fantázianevű járműveiben erre talán kevesebb késztetést érzünk majd. A helyek (itt öt illetve három van egymás mellett) ugyanis határozottan el vannak választva, pontosabban ki vannak jelölve. Csak a fenekeknek szánt helyen van textil, vagyis egyértelmű, mennyi helyet szántak egy ülő utasnak. (Összesen egyébként 209-en lehetnek.)

Az más kérdés, hogy ezen azért nem fog kényelmesen elférni egy testes ember, pláne akkor nem, ha a szomszéd hely(ek)en is hasonló alkatú(ak) ül(nek) majd.

A teljesen egyterű Metropolis amúgy rendben van így első látásra, én az illetékesek helyében abbahagynám azt a süket propagandát, amely valamiféle különlegességnek próbálja eladni a szerelvényeket. Hogy olyan, mint a kisföldalatti, hogy nekünk dizájnolta möszjő gzavjé, hogy mi szavaztunk a külsejéről.

Ugyan már! Ez egy egyszerű, szép, sima, új jármű, olyan, amilyet mostanában munkába állítanak bárhol Európában, Ázsiában vagy Amerikában. A belseje funkcionális, egyszerű, és ez így is jó. Igen, némi esztétikai értéket is hordoz, például a háromágú szilvamag alakú kapaszkodó nekem tetszik, praktikus is (még véletlenül sem kell egymás kezéhez érni), bár kicsit félek, hogy a művelt közönség majd szemetesnek használja.