Tök szar, de az összes többi a környéken még sokkal szarabb, mondta gourmet és kissé sznob főnököm, amikor mondtam neki, hogy egy picit hosszított hétvégére Tolcsvára megyünk, és hogy ugye ott van az Ős Kaján. Így hát megerősítést nyert, hogy a Hegyalja legjobb étterme.

Kétszer ettünk ott, és szerintem meg tök jó a hely, de nem hiba nélkül való. Először is, én tudom, hogy gasztronómiailag ciki a hetven főételt felvonultató étlap, de akkor egy tíz főételes (és háromleveses) étlapból ne játsszuk, hogy pont az a két főétel (és az egyik leves) nincs, amit enni szeretnénk (vörösboros vaddisznó, csülök, fácános gesztenyeleves), jön a főúr és kiikszeli az olvashatatlan, negyedik indigópéldányos selyempapíron.

Persze itt nincs selyempapír, se indigó, se főúr, aranyos az étlap, a tulaj pedig pont annyira kedves, és közvetlen, hogy nem érzem tolakodónak, viszont őszintének tűnik az érdeklődése, biztos azért, mert külföldi. (A csajom az összes ételről megkérdezte, hogy ugye van benne pergamon, nem bergamot, nem ez se jó, kardamom, és erre örömmel rohant elő Pascal.)

És mindkétszer zárás előtt érkeztünk, mégis kaptunk enni, nem volt sürgetés, sőt. Szombaton 21.20-kor telefonáltunk, 10-kor zárnak, de menjünk csak, kapunk enni, nem azt mondták, hogy „már csomagol a szakács”, vagy hogy „zár a konyha”, vagy legjobb esetben, hogy „megoldjuk” (hogy én ezt hogy gyűlölöm, kedves magyar pincérek, a kurva anyátokat kell azon megoldani, hogy egy adag rizs helyett fél adag rizst meg fél adag sült krumplit hozzatok, vagy hogy löttyintsetek egy kanál tejfölt az uborkasalátámra), mondom, nem magyarok.

Vasárnap már eleve úgy készültünk, hogy beleférjünk a 17 órás zárásba, hétfőn sajnos ki se nyitnak.

És az ételek se voltak hibamentesek, a szarvasom, amit csülök helyett ettem, kissé keserű volt a szósztól, az oldalasleves egy árnyalatnyit lehetett volna kevésbé zsíros, de azért ez utóbbi egészen kiváló volt, és az összes étel különleges, érdekes, innovatív. (Vacsorára édesboros sonkát ettem, a csajom pedig libamájat, fehérzöldséglevest, kacsacombot, bodzás és mandulás palacsintát a két étkezésre, ő elégedettnek mondja magát. A borok is a legjobbak, tokajiak persze, Oremust és Bérest ittunk.)