Mármint a vonaton. Egy évvel ezelőtti utunk ötödik napja alkalmából épp aktuális a kérdés. Természetesen valamennyi kaját vittünk otthonról (meg persze a visszaút előtt is bevásárlunk majd). A vonatokon volt étkezőkocsi, ki is próbáltuk, de rendszeresen komplett étkezéseket benyomni azért túl drága lett volna.
Viszont a menetrend eleve olyan, hogy naponta többször hosszabbat időzünk egy-egy állomáson. (Húsz percet vagy akár több mint egy órát, mindez természetesen pontosan fel van tüntetve a vagonban is.) Ilyenkor lehet vásárolni a nagyobb városok pályaudvarain a peronokon álló kioszkokban, mozgóárusoktól. Főleg hideg ételeket, italokat a gyümölcslétől a konzerven át a fagyiig, de tésztás instant leveseket is.
Arról mindenki hallott már, hogy teát adnak a vonaton, egészen pontosan a vagon végében egy hatalmas szamovár vagy ha úgy tetszik, egy kisebb kazán áll, amelyből bármikor engedhet magának az utas forró vizet, ez a levesekhez is jó.
De az ellátás legfigyelemreméltóbb formája, hogy teljesen maszek alapon nénikék is kihozzák az állomásra, amit főznek. Ez látható a nagy képen. (Alul a nap összes fotója.) Sült csirkétől a halakig, rizstől a főtt krumpliig, fantasztikusan finom pelmenyitől a fasírtig, pirogtól a mindenféle erdei gyümölcsig vásároltunk, általában jót és nem drágán.
Néha (például rögtön Belaruszban) a vonatra is fölhozták a portékát, bár ez elvileg tilos. Ennek a beszerzésnek az egyetlen hátránya a kiszámíthatatlanság. Nem tudni, hogy a következő napokban hány helyen lesznek árusok, hogy feljöhetnek-e a vonatra, így aztán nehéz optimálisan készletezni. Odafelé tipikusan túl sok étkünk volt, hazaúton viszont a végén már szinte éheztünk és ropin éltünk.
A transzibériai vonatozásról a napi képsorozat többi posztjában lehet még olvasni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.