Végre belevetettük magunkat a természetbe! Néhány napig vadkempingeztünk, ez volt az első szálláshelyünk, ez (és a nagy képen) a második, a Bajkál partján. A sátorozás nagy divat erre, a tópart alkalmas helyein előre kialakított egyszerű táborhelyek is vannak. Csak sajnos a helyiek (bár bezacskózva) maguk után otthagyják a szemetet.
Az előző posztban egy kommentelő utalt a burkolatlan sztrádára. Valóban, a Bajkál keleti oldalán Barguzin felé haladó utat a térképen főútként ábrázolták, és szélessége, vonalvezetése is olyan, mint egy elsőrangú, több sávos útnak.
Jelentős részén azonban nincs szilárd burkolat (egy éve nem volt), bár máshol meg van, illetve éppen épült, amikor ott jártunk. Mindenesetre meglepő, hogy egy ilyen jó minőségű, széles, sima, kemény, éles kanyarokat nem tartalmazó (de mégis csak) földúton milyen gyorsan, akár 80-90-nel lehet biztonságosan haladni. Persze nem tudom, milyen, ha sok eső esik.
A transzibériai vonatozásról a napi képsorozat többi posztjában lehet még olvasni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.