Délelőtti békés szundikálásomból borzalmasan ijesztő zaj keltett: egyszer csak páng, megremeg az egész sátor. Ja, csak egy doboz esett rá a fenyőről. De aztán még egy, meg még egy, pedig a szél sem fúj. Aztán megtaláltam a bűnöst. Ez a madár leveri a tobozt, aztán addig dobálja a földön, amíg hozzá nem jut a fenyőmagokhoz.
Nála sokkal könnyebb volt fotózni ezt a mókusszerű (vagy cickányszerű, a szakemberek bekommentelhetik a fajneveket, megköszönöm) izét, ezért ő lett a nagy kép. És volt még a gigalepke a kormányon.
Persze az igazi cél maga az út, de azért mégis kell egy végpont: ezen a napon eljutottunk a Csivilkurszki öbölhöz, iit voltunk a legtávolabb Budapesttől.
Úgyhogy el is indultunk vissza. A komp előtt nagy sor állt, amíg vártunk mindenféle érdekes járművet fotóztunk, meg szép darvakat.
A transzibériai vonatozásról a napi képsorozat többi posztjában lehet még olvasni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.