Van egy hely Európában, ahol még rendes, menetrend szerinti forgalomban járnak gőzmozdonyvontatta szerelvények. Igaz, egyre kevesebb vonalon, egyre kevesebb járat. A városka neve Wolsztyn (ejtsd: volstin), Lengyelországban (Nagylengyelországban) van, közel a német határhoz.

A helyiek fokozatosan ráébredtek, hogy ez az elavult megoldás (vontatási mód), a gőzösök telephelye (fűtőháza) érdekesség, érték, idegenforgalmi vonzerő. Ma már gőzvontatású szerelvény robog be a város honlapján, és minden év május 1-én nemzetközi gőzösfesztivált is rendeznek.

Ezen már negyedszer vett részt a MÁV Nosztalgia Kft. A magyar mozdony hozzájárul a wolsztyni esemény fényéhez, cserében a lengyelek is eljönnek a budapesti gőzmozdonyversenyre.

Idén egy valóban különleges mozdony, a 242,001-es áramvonalas gyorsmozdony képviselte Magyarországot, nagy sikert aratva. A 242-es sorozatból a harmincas években négy készült, a Budapest-Miskolc-Kassa vonalon vittek gyorsvonatokat 120-szal, de a típus rekordja 161 km/h. Az első példányt helyreállították (szén helyett gázolajtüzeléssel).

A Nosztalgia érdeklődők számára is lehetővé teszi a részvételt, most főleg brit és néhány magyar vasútbarát tartott a gőzmozdonnyal (köztük én is). Az ő és a személyzet ellátására háló-, szalon- és étkezőkocsikat vittünk magunkkal.

Az ilyen különvonatot általában nem a legforgalmasabb vonalakon engedik, és a menetrendi forgalom elsőbbsége miatt gyakran félre is állítják, így idén is két nap (és egy éjjel) tartott az út Szlovákián és Lengyelországon át. Ez persze nem baj, hiszen igazi luxuskörülmények (hálófülke, zuhanyzó, étkező) között vonatoztunk.

A nosztalgiamozdonyt kímélni kell, a 242-es ráadásul gyors, de gyenge gép, így ezúttal végig dízel- és villamos mozdonyok vontatták a szerelvényt (a korábbi években voltak önerőből leküzdött szakaszok). A nagy képen is az látszik, ahogy a szerelvény végén hidegen gurul a gyorsgőzmozdony Szlovákiában a Kinorány (Chynorany) és Trencsén (Trenčín) közötti vonalon.