A véletlen úgy hozta, hogy a HVG tegnapi dátumú (de már szerdától, csütörtöktől olvasható) számában egy csomó közlekedési témájú cikk jelent meg. Az ember nem szívesen bírálja volt munkahelyét, meg egy pillanatig se hiszem, hogy jelenlegi lapom, az Index, vagy az én írásaim hibátlanok volnának.

És a HVG-nek még mindig egy csomó erénye van, ezért inkább Lengyel László közíró mögé bújok, aki már sok évvel ezelőtt azt mondta (akkor ez ráadásul rám is vonatkozott), hogy a HVG olyan mint egy postahajó, kicsit kopott, kicsit unalmas, de minden héten megbízhatóan áthozza a híreket az óceán túloldaláról.

Nos nekem ezekből a cikkekből is sokszor hiányzik a sztori, megtudom szépen sorba a tényeket, de utána fölmerül bennem, hogy „és akkor mi van”. Ettől függetlenül a közlekedésbarátoknak érdemes elolvasni az írásokat.

A melléklet (Trend) a kamionos és vasutas árufuvarozásról szól, egy kis rosszindulattal én csak lobbigyűjteménynek neveztem el magamban. A 60. oldal keretese a szlovák teherszállító vasútról szól, megtudhatjuk, hogy valamiért nagyon kell tőlük félni, bár pont olyan bajokkal küzdenek, mint a magyar testvércég.

A főcikkek közül az elsőből kiderül, hogy a vasúti teherszállítás a kormány ellentmondásos közlekedéspolitikája miatt borzalmas hátrányban van a kamionokkal szemben, bár sok szomszédunktól eltérően nálunk nő a teljesítménye. A második cikkből az jön le, hogy a kamionosok (bár sok szomszédunkkal szemben nő a teljesítményük) a kormányzati szabályozás miatt milyen hátrányban vannak. Ettől függetlenül persze egy csomó valós probléma is szerepel az írásokban, de az nem igaz például, hogy a MÁV legerősebb mozdonya a Gigant. Azt sem értem, hogy ha hosszasan taglaljuk, hogy mennyire hiányzik a lőkösházi vonalon a második vágány, akkor miért nem írjuk le, hogy éppen épül (bár most csak Békéscsabáig).

A harmadik cikkből kiderül, hogy a kamionosok számára nincs elég pihenő az országban, de a kevés ilyen intézmény tulajdonosa is elégedetlen, mert kevés a kuncsaftja. A sofőrök a pihenő közben se tudnak pihenni, mert félnek, hogy ellopják a rakományt, mégpedig – legalábbis Bíró Koppány Ajtony szerint – a többi sofőr.

A negyedik cikk arról szól (miután az elsőből kiderült, a kamionosok „megválaszthatják, fizetős autópályákon, vagy ingyenes utakon viszik-e a szállítmányukat”), hogy a teherautóknak szinte mindenhová kell már matrica. A melléklet utolsó cikke talán a legszínvonalasabb, ebből kiderül, hogy az állam támogatja a RoLát, a teljes kamionok vasúton történő szállítását. Az EU bővülésével drámaian visszaesett ez a környezetkímélő mód (erről én is írtam), de nincs is hozzá vagon.

Az alaplap is számos közlekedési cikket tartalmaz. A Szellem rovatban a (talán nem örökre) búcsúzó UV villamosról olvashatunk korrekt és az átlagolvasónak is bizonyára érdekes cikket Schreiber András tollából.

A Magyar gazdaságban Szegő Iván Miklós kollégám a Budapest Szíve programról ír, végre megtudtam, hogy a hangzatos cím mögött gyakorlatilag pár mélygarázsépítés és a Kecskeméti-Petőfi Sándor utca forgalomcsillapítása bújik meg. Érdekes volt még ugyanitt az útépítési korrupcióról szóló írás Vitéz F. Ibolyától.

A Nemzetközi gazdaság rovatban a prágai metró fejlesztéséről olvashatunk, mondjuk ebben a témában az egyszerű tényközlésen kívül egy csomó érdekes kérdés maradt megválaszolatlan, főleg budapesti szemmel. Hogy vizsgálják-e a metróvonalak alternatíváját, honnan lesz pénz a beruházásra, hogy ezek a vonalak valóban egy klasszikus metróval szolgálhatók-e ki a legjobban, ilyesmi.

És ezzel nincs vége, a közlekedésbarátok bizonyára érdeklődéssel olvashatják a témához kissé távolabbról kapcsolódó írásokat a dél-amerikai bioüzemanyag-vitáról, a gdanski hajógyárról, az orosz autógyártás bajairól és az OMV-Mol-ügyről, sőt egy-egy hírt az új pesti külső körútról, és a külső befektetőkkel hasznosítandó Kelenföldi MÁV-pályaudvarról.