Látványos gesztus volt, vagy mint az egyik kommentelő írta, jól hangzik a híradóban Kákosy Csaba közlekedési miniszter gyors tegnapi intézkedése, amellyel kezdeményezte a január 2-i vonatritkítás és káosz miatt a MÁV Start igazgatóságának felmentését. Ez első pillanatra úgy hangzik, mintha a hibázó cég vezetőit kirúgták volna.

Valójában azonban senkinek sem szűnt meg a munkahelye, az igazgatóság (és a szintén „megújítani rendelt” felügyelőbizottság) olyan testületek, amelyek úgy kontrolálják egy-egy cég életét, hogy időnként összeülnek tanácskozni, de nem ők a cég köznapi értelemben vett „főnökei”, napi irányítói. (Az újságok, köztük eleinte az Index címei is táplálhatták ezt a félreértést.) Más kérdés, hogy a Start esetében a menedzsment és az igazgatóság személyi összetétele nagyon hasonló, de éppen ezért fontos látni, hogy a Start vezérigazgatói és helyettesei maradtak beosztásukban, csak az igazgatóságból kerültek ki.

Az igazgatóság cseréjét ráadásul amúgy is tervezték. Ezzel együtt előremutató gesztusként értékelhető a miniszter lépése, a Kötött pálya azonban megpróbálta kideríteni, valójában kik hozták a káoszt okozó döntéseket. Annál is inkább, mert a minisztérium és a MÁV az ügyet egyre inkább kizárólagosan utastájékoztatási problémaként próbálja tálalni. Szó se róla, a MÁV szerdán kommunikációs szempontból is megbukott, mégpedig nemcsak az utasok felé. Hogy szerdai, szombati, hétfői, vagy ritkított hétköznapi menetrend szerint (nem) járnak a vonatok, azt nemcsak az utasok, a vasutasok se tudták.

Mi is történt tehát? Január 1-én este a pályavasút forgalmi főosztályának ügyeletese és a forgalmi csomópontok vezetői az addigra leesett 10-15 centiméter hó hatására, és mert további havazásra számítottak, egy csökkentett menetrend elrendelését határozták el másnapra. Ennek értelmében a budapesti elővárosi forgalomban kevesebb vonatnak kellett járnia.

Hogy megértsük, miről van szó, először a normál menetrenddel kell megismerkedni. A nagyobb forgalmú elővárosi vonalakon úgynevezett zónázó közlekedés van érvényben, általában az ütemes menetrend bevezetése óta. Az úgynevezett zónázó vonatok a fővárostól tipikusan 60-75 kilométerre lévő elővárosi végállomásokról indulva minden településnél megállnak, de csak a 25-38 kilométerre lévő zónahatárig, onnantól viszont csak Budapesten állnak meg. Az így kihagyott megállókat a zónahatárról a zónázó után induló, mindenhol megálló személyvonatok szolgálják ki.

A havas terv szerint „össze kell vonni” a zónázó és a mindenhol megálló vonatokat, vagyis a két járat helyett csak egy megy, olyan, amely a külső állomásról indulva mindenhol megáll. Ha belegondolunk, ez elméletileg azt jelenti, hogy a befelé jövő utasok mindegyike (kb.) az eredeti időpontban szállhat föl a vonatra. A negatívum annyi, hogy a külső részről jövők lassabban érnek a fővárosba (általában 20 perc körüli a veszteség).

Megkérdeztük Csontos Endrét, a pályavasút forgalmi főosztályának vezetőjét, aki szerint az adott helyzetben indokolt volt ennek a menetrendnek a bevezetése január 2-ra. A MÁV ugyanis jelenleg olyan helyzetben van, hogy a forgalmas elővárosi vonalakon az elméletileg lehetséges kapacitás akár 75 százalékát is elérő vonatszám miatt gyakorlatilag teljesítőképessége határán működik egy normális hétköznapon.

Ez azt jelenti – folytatta Csontos –, hogy egy pár perces késés hatása továbbgyűrűzik más (követő, szembejövő, vagy a végállomáson szabad vágányra váró) vonatokra. A váltók tisztítására ráadásul korlátozott létszám áll rendelkezésre, és koránt sincs mindenhol fűthető váltó. (A legkritikusabb a helyzet a fővárosi fejpályaudvarokon). Ezért indokolt egy viszonylag kis havazás miatt is a kevesebb vonatot jelentő redukált menetrend bevezetése.

Csontos Endre megerősített, hogy az egyik osztályvezetője volt az az ügyeletes, aki intézkedett, a nevét azonban nem árulta el.

A Kötött pálya információi szerint azonban Farkas Károlyról, a menetrendi osztály vezetőjéről van szó. A döntés megalapozottsága erősen vitatható. Az Országos Meteorológiai Szolgálat ugyanis nem jelzett előre jelentős havazást, legfeljebb hószállingózást.

Az elmúlt évtizedek tapasztalata szerint ez a fajta időjárás semmiképp sem akadályozza komolyan a vasútüzemet, a váltók működését. Persze a vasút néhány éve lemondta a személyre szabott időjárás-jelentést, így azóta a médiából tájékozódnak. Így már elképzelhető, hogy egy rádióban hallott rövid jelentésből a „hó” szó ragad meg az illetékes vasutas gondolataiban. A hófrász azonban indokolatlan volt, az ország déli részén, ahol kétszer annyi hó esett, mint a főváros környékén, a szokásos rendben jártak a vonatok.

A redukált menetrend bevezetését természetesen egyeztetni kellett a vasút személyszállító leányvállalatával, a MÁV Starttal. Úgy tudjuk, ennél a cégnél Matéczné Németh Ágnes üzemeltetési vezérigazgató-helyettes volt a legmagasabb rangú vezető, akihez eljutott a probléma. Ő döntött a kérdésben.

Információink szerint a megrendelő pozíciójában szereplő vezérhelyettes minden további nélkül beleegyezett, hogy a MÁV a Start által megrendelt vonatok jelentős részét (végül aznap 261 vonatot töröltek) ne indítsa el. Ahogy tehát a MÁV feltűnően könnyen megadta magát a már nem hulló, korábban sem jelentős mennyiséget produkáló, és valójában nagyobb mennyiségben nem is várható hónak, a személyszállító cég vezetője a MÁV-nak (korábbi munkahelyének) adta meg magát egy szóra.

Az már egy másik történet, hogy például elfelejtették a két vonat helyett indítani szándékozot „összevont” járatokat plusz kocsikkal megerősíteni, így volt, ahol zsúfoltság alakult ki az iskolaszünet ellenére. A redukált menetrend mibenlétét ráadásul az évtizedes szakmai tapasztalatokkal felvértezett vasúti vezetők nem tudták elmondani egymásnak, egyszer csak bekerült a kalapba a „szombati” menetrend fogalma (évekkel ezelőtt a szombati menetrendben nem volt zónázó-betétjárati rendszer), majd a vonatok a valóságban még a vasutasok számára is követhetetlen módon (nem) közlekedtek.

Minderre még egy lapáttal valóban rátett a MÁV kommunikációs részlegének bénázása, az egymásnak is ellentmondó nyilatkozatok, és a teljesen kaotikus utastájékoztatás.