Tegnap, este 10 elmúlt, Újpest (nem Pest, tanya)központ metróvégállomás. Holtfáradtan egy átdolgozott hét után, mikor jön már a szerelvény, most ment el. Végre megjön. A Lehel térig jutok vele, ott az ajtók záródnak, várunk, nyílnak, záródnak, várunk. Párszor ez a ciklus, szóval feltehetően a közösségiközlekedési-járművek leggyakoribb hibája: elromlott az ajtónyitó automatika.

A vezető határozott, de udvarias hangja harsog a hangszórókból, műszaki hiba, szálljunk le, elnézést. Hangja kint összekeveredik a diszpécser határozott, de udvarias hangjával, amely az állomás hangszóróiból jön, műszaki hiba, szálljunk le, elnézést, a biztonsági sávot hagyjuk szabadon. Így kissé kaotikus, nagyon igyekeznek, a túlbuzgóságnak inkább örülök, mint bosszant.

Rossz metró el. Úristen, mikor jön a másik? Mi már eléggé tele voltunk, mire ideértünk, jó tömegnyomi lesz a következőn, gondolom. (Persze máshol nem kizárólag a követési idő nyújtásával igazítják a mozgatott kapacitást az este csökkenő utasszámhoz, nálunk is szétcsatolhatnák a szerelvényeket rövidebbekre, és azok járhatnának sűrűbben, színvonalasabb lenne a szolgáltatás. Most még. A 4-es metróra, meg a 2-esre, leváltani a régieket, már sikerült végig egyterű szerelvényeket rendelni, hogy ennek még a lehetősége se legyen meg.) Nézem, valószínűtlen nagy számot látok, talán 13 perc, jajistenem, vendégek vannak nálunk, a Catan-partit már úgyis lekéstem majd játszom a neten botokkal.

És akkor, szinte csak másodpercek múlva begördül egy teljesen üres szerelvény. Mint a csoda. Nem tudom, honnan kerítették, talán egy Újpesten kiálló lett volna? (Van ilyen egyáltalán, vagy csak Kőkin állnak ki, hiszen ott a forgalmi telep? Nem tudom.) Szóval se tömeg, se hosszú várakozás. Egy plusz pontocska a BKV-nak, a mínusz mellé. (Azé a gyerek lehetett volna máshol is raktáros.)

Bónusztrekk (trekk, érted, kötött pálya, hehe): a bezáródó ajtókon át még hallom, ahogy a diszpécser még egyszer elnézést kér a kellemetlenségekért.