Második arsani napunkon a többieknek nem volt jó a mi hegyünk, elindultak délre a szomszéd hegyekbe. Én maradtam otthon, gondoltam, körülnézek a városkában. De ez nem a Börzsöny, nemhogy turistautat nem találtak, a hegyekig sem értek el egyhamar az egyre reménytelenebb földúton, úgyhogy hamarosan visszajöttek.
Így aztán egy közeli erdőben sütöttünk tábortűzön húst, krumplit, zöldséget. Aztán elmosott minket egy akkora eső, hogy attól féltünk, nem érünk ki az erdőből a burkolt útra.
A transzibériai vonatozásról a napi képsorozat többi posztjában lehet még olvasni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.