Ideje újrakezdeni a nap kötött pályás képe sorozatot, mert az utóbbi időben háromszor is jártam Erdélyben, rengeteg érdekes vonatos, városi közlekedéses (meg persze általános turistás) megfigyelni valót láttam, fotóztam.

A román vasút (nevezzük úgy, ahogy általában a helyiek: CFR, bár most nem egészen ez a hivatalos név) borzalmas állapotban van, minden szempontból, ebből az is következik, hogy aki a jelenlegi helyzet pillanatfelvételét akarja rögzíteni, siessen, egy csomó minden nemsokára nem lesz, vagy máshogy lesz. Ugyanakkor izgalmas járműveket, ósdi kohószökevényeket, másrészt Nyugat-Európából levetett, Romániában színvonalugrást jelentő vasakat láthatunk. Hasonlóan jellemezhető a városok tömegközlekedése is. (Épp most számolták föl az ország bezzegvárosában, Nagyszebenben a trolihálózatot.)

A nemzetközi menetrend bőséges lehetőséget kínál Románia különböző részeinek meglátogatására, különösen az éjszakai vonatokat ajánlom, a megfizethető fekvőhelyes kocsiban aludva reggel a jókora ország belsejében kezdhetjük az ismerkedést a környékkel.

Akad persze olyan vonás, amiben a román vasút veri a magyart: a személyszállításban gyorsan nyer teret néhány magánvállalkozás, amely a “cseferénél” jobb (ám korántsem nyugati színvonalú) járművekkel és menetrenddel ér el sikereket elsősorban mellékvonalakon.

De erről majd később, most csak azért hozom szóba, mert divat lett nálunk mostanában a “Románia mindjárt utolér minket” kijelentés, sőt abban a horrorisztikus formában is, hogy már le is hagyott. Nos ez egy nagy marhaság. Románia pontosan az a nehéz múltú, csóró, lepukkant, agyonszemetelt, fejlődő ország, amilyennek hagyományosan hisszük. Legfeljebb apró szigetek jelentenek kivételt, például pár nagyváros szűk belvárosa. Lakóinak többsége a mindennapi megélhetésért küzd, és próbál alkalmazkodni a mindennapokban az egyáltalán nem az atlanti centrumra emlékeztető köz- és gazdasági állapotokhoz.

Szó se róla, mindez egyszersmind óriási növekedési potenciált is jelent a Nyugat-Európával most már Unióban álló, olcsó és rugalmas, ráadásul az újlatin nyelveken elboldoguló munkaerőt felsorakoztató országnak. De ha valaki nekem még egyszer azzal jön, hogy Románia lekörözött minket, azt fülön csípem, magammal viszem, és bezárom néhány kóbor kutyával valamelyik mellékvonali állomás várójába.

Illusztrációnak (a fönti kép) a temesvári főpályaudvar (Északi, azelőtt Józsefváros) egy jellemző részletét választottam. Persze nem ez a leglepukkantabb rész (és persze Magyarországon ezer helyen mutatok ennél rosszabbat), de nekem tetszik a kép (tudom, nem kéne mindent halszemmel). A közeli váróban hajnalban szundikáló nehéz sorsú emberek fotózására nem vitt rá a lélek és a bátorság. Alant a csíkban az utazás összes képe látható.