(Holnapután) 150 éves a Szolnok–Debrecen-vasút. Az alkalomra ma a MÁV kis ünnepséggel emlékezik. Egy Flirt motorvonat indult Debrecenbe, megáll az évfordulós szakasz városaiban, a polgármesterek ünnepi köszöntőket mondanak. Néhány pillanatra érdemes megállni rohanó világunkban, emlékezni, ünnepelni. Hogy ne csak megszűnő vonalakról legyen szó. A 100-as vasútvonal létét szerencsére nem fenyegeti semmi, sőt, éppen felújítják.

Ebből van is egy kis bibi. Ugyanis ma hajnalban leszakadt egy felső vezeték a vonal elején (tehát nem az ünnepelt szakaszon), Pestszentlőrinc állomáson. Ott ahol az építkezés miatt egyetlen olyan vágány használható, ahol le és fel tudnak szállni az utasok. Mondani sem kell, hogy hatalmas torlódások alakultak ki a forgalmas szakaszon a reggeli csúcsban, hiszen az állomás áteresztőképessége töredéke lett a szükségesnek. Az itt járó villanymozdonyos vonatok dízelelőfogatot (szép szó) kapnak, a kétszeri csere tovább lassít.

A MÁV most se tudta megfelelően kezelni a problémát, most is túl sok vonatot próbálnak „leközlekedtetni” (csúnya szó). Ahelyett hogy szükségmenetrend lépett volna életbe (mondjuk irányonként két-két vonattal), vagy a következő állomáson, Vecsésen fordulna meg minden vonat, és onnan dízelmotoros ingavonatok cipelnék az utasokat a Nyugatiig. Örömteli viszont, hogy ezúttal (legalábbis néhány állomáson) a reális, 60-100 perces késésekről szólt az utastájékoztatás, tehát nem igaz az a korábbi állítás, hogy „lehetetlen pontosan kiírni a késéseket ilyen helyzetben”. De most nem erről akarok írni.

Hanem arról, hogy ebbe a helyzetbe érkezett bele a MÁV-os főnököket és újságírókat szállító különdelfin. Hogy miért, az se világos, hiszen a program kezdőpontját, Szolnokot egy másik, az újszászi vonalon is elérhették volna. Ehelyett a Kádár-rendszer, vagy még talán a gőzmozdonykorszak viszonyai között megcsontosodott, egymás kezét mosó MÁV-vezérek mint mindig, kitalálták a megoldást.

A felső vezetéket nagyban szerelő plafontapasztókat (a legszebb szó a vízdaru után) sürgősen lezavarták a helyszínről, az egyetlen egyenes (átmenő) vágányról. Az építkezés miatt hetekkel ezelőtt bevezetett 40-es lassújelet (sebességkorlátozást) arra a pár percre föloldották, a Flirt pedig lendületet vett, és vagy 80-nal indulva már szépen át tudott gurulni az árammentes szakaszon, majd a másik oldalon megállás nélkül föltolta az áramszedőt és robogott tovább az ünnepségre. Az utasok talán észre se vették, hogy baleset és átépítés helyszínén haladtak át. Mármint a különvonat utasai.

Ebben nemcsak az a szép, hogy a népet a kelleténél jobban szívatják, miközben a VIP-vendégek átsuhannak, hanem az is, hogy az utóbbi némileg oka az előbbinek. A szerelőkocsi levonulása ugyanis szerény számítások szerint is fél órával tolja későbbre a pálya helyreállítását, hiszen előtte a szakiknak mindent, szerelés közben lelógó drótokat, cuccokat el kellett takarítaniuk, hogy ne lógjanak be az űrszelvénybe (újabb szép szó).