Nem biztos, hogy az a jó, ha a szolidaritást a piaccal próbáljuk pótolni.
Nekem volt "szerencsém" egymás után kipróbálni egy osztrák és egy magyar gyerekkórházat. A legnagyobb különbséget abban láttam, hogy Ausztriában mindenki végzi a dolgát, emelllett kedvesek a gyerekekkel, az orvosok partnernek tekintik a szülőket. Ezzel szemben Pesten az ápolónők kedélyesen beszélgetnek, mialatt egy gyerek a fájdalomtól sírva várja az orvost egy órán keresztül. (Hozzátartozik, hogy korábban voltunk a Bethesda kórházban is, ahol mikondottan jó tapasztaltaink voltak, ez az eset NEM ott történt.)
Utánanéztem, az osztrák kórház Kft. formában működik, tulajdonosa a stájer kórházüzemeltető kft., aminek pedig a stájer tartomány. Tehát nem kell feltétlenül magánkézben lennie, de mindenképpen átlátható formában, világos és racionális keretek között kell működnie a rendszernek. Az állatorvos esetében van gyakorlati választási lehetősége a "fogyasztó"-nak, humán eü esetében az a jó, ha nincs, hiszen úgy optimális az ellátórendszer - innentől kezdve a magántulajdonos inkább káros, mint hasznos. Ausztriában mi majdnem 100 km-ről kerültünk az adott kórházba - amelynek viszont a heliporttól kezdve a modern felszerelésig, racionálisan kialakított helyiségekig mindene megvolt. Maga a kórház gondolom nem azért lett súlyponti, mert a helyi országgyűlési képviselő kivívta, hanem mert közlekedési csomópontban fekszik.
A kórházon belüli folyamatok is sokkal racinálisabbak voltak: pl. az ultrahangot végző doki mindig maga mondta el, mi a teendő, ugyanis az intenzív osztály főorvosa volt a "főultrahangos" is. Nálunk az ultrahangot a radiológus csinálja; az 5 perces vizsgálatról 10 percben ír egy féloldalas jelentést, amivel át kell csattogni a sebészhez, aki a leírás alapján elmondja, mi legyen. Így persze mindenkinek megvan a saját szemétdombja, rengeteg papírt lehet nyomtatni, kellően lecsökken a kapacitást, és a szülőnek kétszer annyi ideig tart a dolog, mint tarthatna. (Ausztriában diktafonba mondta a doki, mit látott, gondolom azt archiválták). Vagy kiszámolta-e környezettudatos kormányunk, mennyi papír emésztődik fel amiatt, hogy mindenkinek, kérés nélkül kezébe nyomják a kezelésének költségeit tartalmazó jelentést? A többi gyerek személyiségi jogaira hivatkozva a szülő nem lehet jelen a közös kórteremben a viziten - egyszerűen agyrém. (Utána persze az egy helyen várakozó szülők, mint újságírók a filmsztárokat, egyszerre támadják le a kijövő dokikat, így mindenki pontosan értesül a másik csemete állapotáról is.)
Egyébként a stájer kórházellátó cégnek (www.kages.at) az a logója, hogy "Menschen HELFEN Menschen".
Egy egészséges társadalomban nem kell ahhoz célprémiumot kitűzni egy ápolónőnek, hogy emberszámba vegye a beteget.

Kedves küvé!
Szerintem amit írsz inkább alátámaszt engem, mint cáfol.

Ez a rész pedig (hangsúlyozom: szerintem) egyszerűen ostobaság:

"Az állatorvos esetében van gyakorlati választási lehetősége a "fogyasztó"-nak, humán eü esetében az a jó, ha nincs, hiszen úgy optimális az ellátórendszer - innentől kezdve a magántulajdonos inkább káros, mint hasznos."

Legfeljebb annyit árul el, hogy nem érted, hogy működik a piac, vagy valamiért úgy képzeled, hogy az ember a saját egészségéről nem tud döntéseket hozni. (Kétségtelen, van információs asszimetria, de ezt át kell hidalni.)

Ilyen alapon a húskereskedelmet is központilag, állami elosztással, azaz optimális ellátórendszerrel kell ellátni, hiszen a sok, versengő húsbolt elrontja az optimumot, ráadásul marketingre is költ, stb. Éljen a húsipari tröszt!

ti

Kedves erminavet,

Talán nem voltam egyértelmű (ha igen, akkor csak nem egyezik a véleményünk, van ilyen), de az ausztriai élmények arra a megvilágosodásra vezettek, hogy
- az ellátási kapacitást igenis központilag kelltervezni és működtetni - ez persze nem zárja ki magánszolgáltatók létrejöttét is, akikkel a biztosító szerződik, stb. Amikor baleset ér, másként fogyasztasz, mint a húsboltban: felhívod az 1 db mentőtelefonszámot, és elvisznek valahová. Innentől kezdve, a szolgáltatás minősége szempontjából a magántulajdon nem old meg semmit, hiszen nincs közvetlen összefüggés a minőség és a vevők száma között, sőt ebből következően a minőségromlás a tulajdonos érdekévé válik.
- az egészségügyi rendszer gazdasági hatékonysága szempontjából lehet létjogosultsága a magántulajdonnak (lásd a kages pénzügyi jelentését :) ). Viszont a magántulajdonos profitmaximalizálásra törekszik, és nem biztos, hogy megelégszik azzal, hogy munka után leoltatja a villanyt.

Tehát szerintem nem attól lesz jobb, ha eladják a kórházakat, hanem igenis az államnak kell néha felelősen, számonkérő tulajdonosként viselkednie, aki átlátható struktúrában, racionálisan működteti a rábízott javainkat. És versenyezteti a szolgáltatókat és a dolgozókat.

Érdemes megkérdezni az angolokat, mi a véleményük a privatizált egészségügyről.

Csak egy példa, hogy a piac sem gyógyír mindenre:
index.hu/politika/bulvar/nykorhal07/