Ennek a történetnek kevés köze lesz a közlekedéshez (bár valamennyi azért igen), inkább a piackutató szakmáról, egymás emberszámba vételéről szól. És tisztában vagyok azzal is, hogy nem mindenki akadt volna ki annyira, mint én.

Néhány napja fölhívtak a Gfk Hungáriától, hogy igaz-e, hogy egy MÁV Start Klubkártya tulajdonosa vagyok, mert ebben az esetben szeretnének elhívni egy csoportos beszélgetésre a kártyáról, a MÁV (Start?) tevékenységéről. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, mert nem tartom helyesnek, ha újságírók (akik bőséggel elmondhatják másképp is a véleményüket) vesznek részt ilyen kutatásokban. Másrészt viszont a vasút a szívem csücske, úgyhogy örömmel vettem volna részt egy ilyen beszélgetésen. Végül visszakérdeztem, megerősítették, hogy kártyatulajdonosként tudnak rólam. (Tehát nem újságíróként adta oda a nevem a vasút.)

Vállaltam volna, de az időpont pont az ügyeletes szerkesztői hetemre esett. Megpróbálok gondoskodni a helyettesítésemről, mondtam, másnap hívjanak vissza. Így is tettek, sőt kiderült, hogy a délutáni időpont nem az egyetlen, este 7-re is mehetek. Ez más sokkal jobb nekem, így örömmel mondtam igent. Arra kértek, hogy már 18.45-re legyek az adott napon (ma) a cég székházában.

Ma délután még egyszer fölhívtak, hogy megerősítsem, tényleg megyek, és tényleg negyedórával hamarabb. "Ha megígértem ott leszek", nyugtattam a telefonálót.

Így is történt, másokkal együtt egy szobába tereltek, ahol székek voltak a fal mellett, egy asztalnál pedig egy munkatárs (nem mutatkozott be, gondolom kérdezőbiztosnak lehet nevezni) faggatott valakit. Mint kiderül, pár alapadatot vett föl mindenkitől (név, végzettség, van-e kártyája, milyen gyakran vonatozik, hová). Amikor rám került a sor, láttam, hogy az adatlap címe: Szűrés.

Lassan majdnem minden székre jutott önkéntes vállalkozó, de addigra az adatfelvétel ("szűrés") is lezajlott. A kérdezőbiztos pár percre távozott, majd amikor visszajött, számomra megdöbbentő mondatokat intézet felénk.

Nagyon örül, hogy ilyen sokan eljöttünk az eső és a vasutassztrájk ellenére, bizony az ilyen beszélgetéseken sokszor nem mindenki jelenik meg. Kis szünetet tartott, mint amikor valaki egy némileg kellemetlen mondatra készül, amelyről azonban tudja, hogy munkája része, már sokszor elmondta. Nekik nem is kell több partner, mint nyolc, a többiek mehetnek haza, fáradozásukat egy 1500 forintos Tesco-utalvánnyal köszönik meg, ehhez azonban az adózás (amit a Gfk már megtett helyettünk) miatt töltsünk ki egy űrlapot. (Mint másoktól megtudtam, a résztvevőknek eredetileg 4 ezer forintos vonatjegyet vagy arra váltható kupont ígértek.)

Leforrázva, megalázva éreztem magam. Rögtön azt gondoltam, hogy ez egyszerűen nem tisztességes eljárás emberekkel szemben. Természetesen (mert persze én a hazazavartak között voltam) nem ért semmilyen hátrány, de én tényleg kérésre, hívásra jöttem. Tőlem szívességet kértek, én segíteni akartam, hogy a MÁV-Start megismerhesse vevőit. Ezek pedig előre megfontolt szándékkal jóval több embert hívtak (a szükséges létszámnak talán a duplája is a teremben volt!), magyarán sokakat tudatosan azért hívtak, hogy fölöslegesek legyenek. Egyszerűen visszaéltek a bizalmammal. Bizonyára utoljára. Ezt közöltem a kérdezőbiztossal, és persze nem hoztam el a Tesco-gazdaságos "kárpótlást" sem, hiszen nem is az ajándékért jöttem.

Persze értem a sajátságos overbooking okát. Sokan megígérik, aztán nem jönnek el, márpedig, ha nincs meg a létszám, nem működik jól a fókuszcsoport. Vagyis velem azért bánnak így, mert én tartottam a szavam, mások viszont nem szokták?

De ettől függetlenül is, egyszerűen nem csinálunk ilyet emberekkel nyomós ok nélkül. Mármint nem hazudjuk, hogy szükségünk van rájuk, csak azért, hogy aztán elhajtsuk őket, mint a nem kívánt magzatot. Más megoldást kell találni a problémára.

Az eset után fölhívtam néhány szociológus ismerősömet. Egyetértettek abban, hogy ez a megoldás elég durva, nem így kéne csinálni. Igenis léteznek a szakmának olyan receptjei, amelyekkel úgy lehet kezelni az ilyen szituációt, hogy az elküldöttek ne érezzék magukat átverve, visszautasítva. Ugyanakkor elég nagyfokú megértést is tanúsítottak. Ecsetelték nekem az ilyen fókuszcsoport összehozásának nehézségeit. Kissé úgy tűnt, mintha nem vennék eléggé figyelembe (a Gfk meg egyáltalán nem), hogy emberekről van szó.

Esetükben nem szervetlen folyóvizek magasságát és hőmérsékletét kell mérni, hanem érző emberek véleményét, szándékait. Lehet, hogy az egész szakmával van baj? Mintha kizárólag a megrendelő és a kutató számítana. Így utólag ehhez hozzáteszem, hogy talán ugyanez a szemlélet okozza, hogy arra se figyelnek oda, hogy a személyes adatokat ne egymás füle hallatára kelljen bediktálni. Nem szeretem túlhajtani az adatvédelmi parát, de biztos, hogy az önként vállalkozókat muszáj annak kitenni, hogy vadidegenek méricskéljék őket életkoruk és legmagasabb iskolai végzettségük alapján? Szóval mintha csak az egész piackutatásból a legfontosabbról, a vevőről felejtkezett volna meg a Gfk.