Különleges közlekedési eszközön töltöttük szibériai utunk kilencedik napját. A Bajkál nyugati partján nem megy végig kiépített út (a keletin szinte igen, de a burkolat néhol ott is hiányzik). Szeverobajkálszkból vonattal ugyan megközelíthető Irkutszk és a tó déli partja, jár is erre vonat, de ez hatalmas kerülő V-alakban, Tajseten keresztül.

Marad tehát a vízi út. Írtam már, hogy a Bajkál északi része szinte teljesen civilizálatlan a délihez képest, ezért a két város között járó szárnyashajóra Szeverobajkálszkban nem lehet jegyet venni, csak Irkutszkban, közvetítőt kellett igénybe vennünk.

A hajó késett a csípős hajnalban, nagyon örültünk hát, amikor megérkezett. A nagy képen ez látható, háttérben egy végtelen tehervonat (háromszekciós mozdonnyal), csak hogy kötött pálya is legyen.

A tengernyi tó nagyon szép a hajóról, hegyek, szivárvány, üdülőfalvak. Irkutszk nem a tó partján fekszik, a Bajkál nevű városban átszálltunk egy kisebb szárnyashajóra, azzal érkeztünk az Angarán a nagyvárosba.

A transzibériai vonatozásról a napi képsorozat többi posztjában lehet még olvasni.