Tenyérnyi, végig lakott ország szülötteként sohasem fogjuk igazán érteni, hogyan gondol az amerikai a prérire, a brazil Amazóniára, az orosz Szibériára. Meghódítandó, kiaknázandó területként, sohasem megőrzendő, gigantikus nemzeti parkként. Csak a kiaknázás (szerencsére) nem mindegyiknek sikerült.

A cár országa ősi prémkereskedelmi útvonal mentén nyomult előre, itt építette ki a transzibériai vasutat, viszonylag délen, ahol nincs nagyon hideg és nem nagyok a hegyek. Ez volt a birodalom talán legsikeresebb projektje. A sok ezer kilométer hosszú, de néhol csak pár tíz kilométer zéles sáv, amit sikerült meghódítani.

Itt főleg oroszok élnek, kedves, szép, milliós nagyvárosok következnek napi vonatozásra egymástól, majdnem Európa. A vasút és most már itt is egyre inkább (de nem annyira mint máshol) az országút meghatározta sávon kívül sokszor még a bennszülött népek vannak többségben, falvaikban főleg a mezőgazdaságból, az erdőből élnek, sokszor hiányoznak a burkolt utak és a vízöblítéses vécék.

Amikor a birodalom szovjet lett, változtatni akart ezen. Gyerekkoromból emlékszem, hogy a Komszomol vállalt védnökséget a BAM vasútvonal, a Bajkál-Amúr-Magiszrále építése fölött. A vasút, amely egy egységgel északabbra akarta tolni a meghódított terület határát, fölépült, működik, de élet szemmel láthatóan nincs benne töredékannyi sem, mint a a cári transzibben.

A hatalmas Bajkált délről kerülő transzibből Tajsetnél ágazik ki a tótól északra vezetett BAM. Utunk hetedik napján értük el. (Lent, a nap összes fotója között a 8999-es.) Kicsit várakoztunk itt, volt idő lefotózni vonatunkat (9012), és a mellettünk elhúzó orosz méretű tehervonatot is (9007).

A BAM-on utaztunk tovább, még aznap elértük utunk végpontját, a Bajkál tavat, Szeverobajkálszk városát. A települést, amelynek lakosságát az egyre újabb útikönyvek egyre kisebbre becsülik. (Ha jól emlékszem, 10 ezer körül tartunk.)

A túlméretezett épületekből álló központ (például a pályaudvar a 9025-ös képen) és a sáros barakkvárosokra emlékeztető külső negyedek (9035) szépen példázzák, hogy hogyan nem sikerült a BAM-nak, ami a déli transzibnek igen.

A nagy kép a vasútállomás felüljárójáról készült.

A transzibériai vonatozásról a napi képsorozat többi posztjában lehet még olvasni.