A válság betett a vasúti magazinnak is.

Az ötödik évfolyamában járó Indóház kötött pályás havilap tulajdonos-főszerkesztője, T. Hámori Ferenc maga jelentette be a magazin augusztusi számának előszavában, hogy bajban vannak. Ráadásul nem először írt itt anyagi gondokról, de most komolyabb a helyzet, az Indóház száz helyett csak nyolcvannégy oldalon jelent meg.

Ami önmagában nem lenne olyan nagy baj. Örök újságírói bónmó, hogy minden szerkesztő által kihúzott szó aranyat ér. Az augusztusi szám nekem feszesebb, sűrűbb, mint a korábbiak, a nagyvasúti rész úgy tűnik, ugyanolyan tartalmas maradt.

Bár a kisvonatos és a villamosos rovatban gyakran olvastam átfogó és érdekes írásokat, ha ezekből kevesebb lesz, nekem hiányérzetem lesz, de az például logikusnak látszik, hogy a virtuális vasúti, vagyis a játékszoftverekről szóló rovat szinte teljesen az Indóház online-ra kerüljön.

Aki viszont látott már sajtóterméket közelről, biztos lehet benne, hogy a terjedelemcsökkenés annak a jele, a magazin léte veszélybe került. A válság hatására kevesebb lett a vevő, és a lapot addig sem elhalmozó hirdetők egy része is elpártolt. Így szól Hámori helyzetértékelése.

Bármennyire hihetetlen nekem, hogy van, aki ezen a havi 595 forinton spórol, a tények ezt mutatják. Egy doboz cigi, napi egy perc mobilozás, egy-két korsó sör, két fagyi árán.

De még mielőtt abba a súlyos hibába esnék, hogy fogyasztókat ítélnék el azért, hogy mire költik saját pénzüket, inkább elmondom, hogy miért tartom fontosnak, hogy az Indóház túlélje a válságot.

Elsősorban persze azért, mert vonatbuzi vagyok. Másodsorban azért, mert az Indóházat jó, bár persze nem hibátlan lapnak tartom, szívesen olvasom, szerintem alapvetően jól sikerült belőni, hogy milyennek kell lenni egy vasúti hobbimagazinnak.

De harmadsorban azért is, mert az Indóház egy olyan történet, amilyet olyan keveset hallunk. Hogy egy ember kitalál egy vállalkozást. Piaci igényt vél fölfedezni a környezetében, megpróbálja minél jobban kiszolgálni ezt az igényt, és ami sokkal nehezebb, ebből fönntartani a vállalkozást.

Nem privatizációnak nevezett lenyúlásából, nem abból, hogy jókor volt jó helyen, nem állami pályázati pénzek megbundázásából, nem visszaforgatott hányadért kapott állami mutyihirdetésekből.

Hogy megmarad-e az Indóház, rajtunk múlik, vasútbarátokon.

Mars megvenni!

És az Extrát is, amely a nálunk megfordult külföldi mozdonyokról és a mieink vendégszerepléséről szól.

Erről olvashatunk az augusztusi számban

Tízéves az Index vasútfóruma (Na ezt mondjuk majdnem sikerült úgy megírnia a kedves Joó Ferinek, hogy nem írja le az Index nevét!), Halálos baleset Polgárdiban, Balatonszemes vasútállomása, Kirándulás Záhonyban, Jól jön a válság Európa vasútjainak?, A szlovák Gorilla, Vonatozás Iránban, Törökországban, Kerti vasút, Kaukázusi metrók, Digitális vezérlők, Lószállító modellvagonok, Középrigóc modulterepasztalon, Régi vagonból újat, Szili-modell, Vonatrablás a vadnyugaton, A Derű mozdonymodell, Gáspár Ernő hídépítő mérnök.