Itt is esett szó a lajosmizsei vasút 120. születésnapjára rendezett emlékvonatról. Mivel éppen kispesti barátaim pompás vacsoráját élveztem, kézenfekvő volt, hogy a hangulatos kispesti vasútállomáson fotózzam le a szerelvényt.

Azt számolgattam éppen, hogy a tervek szerint épp naplemente után ér majd ide a nosztalgiavonat élén a 424-es gőzössel. Azonban kiderült, hogy Dabasról órás késéssel indultak, ami kellemetlenségeket okozott az utasoknak, ahogy a már linkelt korábbi poszt kommentjei között is írta egy utas. Úgy tudni, a szervezők eleve későn igényeltek menetvonalat a vonatnak, így sajnos nem meglepő, hogy az egyvágányú, a normál forgalmat is lebonyolító vasútvonalon ez történt.

Az egyórás késéssel kalkulálva, este háromnegyed nyolcra mentem ki az állomásra. Az ott várakozó fotósok jelezték, hogy nem késtem le a vonatot. Persze már teljesen sötét volt, de vittem magammal állványt is. Arra gondoltam, a gyalogos felüljáróról szép képeket csinálhatok majd, és sikerült is megörökíteni a Lajosmizse felé tartó csörgős személyt, amely itt keresztezett az emlékvonattal.

Kisvártatva megjött a nosztalgiavonat, ám amilyen pechem volt, épp a lábam, azaz a felüljáró alatt állt meg a mozdony. Ráadásul ugye fordított állásban jött, azaz elöl volt a szerkocsi. Ez persze nem meglepő, hiszen Lajosmizsén se fordítókorong, se deltavágány nem üzemel, amivel megfordulhatna a gőzös, de mindenesetre az ortodox vonatfotózás szempontjai szerint nem ideális.

Azért igyekeztem megörökíteni, ami látszott a mozdonyból, meg a másik oldalon az amúgy szép szerelvényből. Aztán le is mentem, de addigra pont indult a szerelvény, csak bemozdulós kép készülhetett. Persze azért nem bántam meg.