Mostanra világossá vált, a Hónig Péter miniszter és Antali Károly kormánybiztos által beígért, az adófizetőknek tízmilliárdokat spóroló közösségi közlekedési reform helyett csupán buta és sunyi rombolás lesz: majdnem ezer kilométeren leállnak a személyszállító vonatok szombat este.

Egyre világosabb: a MÁV-csoport pazarló működésén nem változtatnak semmit, a vasút szervezetén nem javítanak, a regionalizálás irányába nem mozdulnak el, hiszen tegnap levette a napirendről az ehhez szükséges törvényi változtatásokat a Parlament. A vasúti túlfoglalkoztatás nem csökken, hiszen egyetlen vasutast sem rúgnak ki.

A párhuzamosságok megszüntetésének az ellenkezője valósul meg, több távolsági úti célhoz fog egyaránt járni vonat és volános busz.

Ami megtörténik, az néhány vonal bezárása, ám ezek kiválasztásának sincs köze a rációhoz. Kisforgalmú szakaszok menekülnek meg, ha erőszakos és befolyásos MSZP-politikus területén fekszenek (Mezőhegyes-Battonya), miközben tekintélyes utasszámot fölmutató, elővárosi, villamosított, fontos hálózati szerepű szakaszocskán törlik a vonatokat (Vácrátót-Galgamácsa). Közös rendszert alkotó vonalak egyike megmarad, a másik megszűnik, teljesen nevetségessé téve a megtakarítási ígéreteket.

A hozzá nem értő és megbukott voluntaristák ott állítják le a vonatokat, ahol tudják, már rég teljesen függetlenül attól, van-e ennek bármi értelme. A döntés megalapozottságát mutatja, hogy az utolsó pillanatban, a vasárnapi életbe lépés előtt mindössze öt nappal úgy tűnik: mégis megmaradnak a vonatok a Hegyeshalom-Rajka szakaszon, ahogy az az Index Fórumán is megjelent (346291-es hozzászólás).

A Kötött pálya információi szerint a kapkodva meghozott döntés oka, hogy feketén-fehéren kiderült, a helyi volán képtelen színvonalasan helyettesíteni a Rajkától Győrig járó vonatokat: ők csak Mosonmagyaróvárig vinnék az utasokat, így az iskolások például nem tudnának Győrbe járni.

Az egyébként villamosított vonalat nem visszafejleszteni kellene, aki az orránál csak egy centivel is tovább lát, az észreveszi, hogy a határok átjárhatóvá válásával a vonal ordít a fejlesztésért: ahogy Ausztria felé, úgy Győrből Rajkán át Pozsonyba kellene sűrűn vonatokat küldeni. Ehhez persze a szlovák döntéshozókat is meg kellene győzni.