Egy korábbi posztban már utaltam rá (sajnos több kommentező által félreértett módon), hogy bár mélységesen egyetértek azzal, hogy a BKV nem akarja engedni a bliccelést, nem biztos, hogy a 21. század Európájában erre a legcélravezetőbb, leghatékonyabb, legszínvonalasabb megoldás, hogy már kinézetükben is bunkó, agresszív, félelmet keltő ellenőr- és biztonságiőr-csapatok állják el a békés utasok útját.
Egyáltalán, legfeljebb ideiglenes megoldásként tűnik elfogadhatónak a humánmunkaerőre alapozott ellenőrzés, nyílván a zárt elektronikus kontrollt kéne összehozni (a probléma hasonló a MÁV pályaudvarain alkalmazott bumfordi kerítésekkel), de ebben az ügyben évek óta csak az egyre komplexebbnek ígért csodaprojektek csúszását konstatálhatjuk, a metróállomásokon és a buszokon csak deklasszált verőemberekre emlékeztető szabadcsapatokat láthatunk.
Sietve hozzáteszem, hogy az ellenőrök többsége bizonyára jól végzi a munkáját, és egy jól működő rendszerben is óhatatlanul bekövetkeznek túlkapások. De magam és ismerőseim tapasztalataiból és olvasmányaimból úgy tűnik, mostanában Budapesten kicsit sok az ilyen eset.
Az utóbbi napokban két durva ügy járta meg a nyilvánosságot.
Nézem az egyik (vagy a másik?) kereskedelmi tévé híradóját. Áll a vékony, szelíd fiú, kék pólója takarja a csonkokat, mégis egyértelműen látszik, hogy hiányzik mindkét karja. Nem dühös, csak meséli, mi történt vele. Az ellenőrök az 59-es villamoson igazolást követeltek arról, hogy mozgássérült. A sztorit a Népszabadság írta meg először, az Index is átvette, sőt topik is nyílt a Fórumon. Egyértelműen ingyen utazhat, sőt a kísérője is. Az ellenőrök mégis megbüntették a kísérőt.
A kartalan fiú után Karola következik, a BKV szóvivője. Nemcsak a kommunikáció, de az ellenőrök is Regőczi Miklós értékesítési és kommunikációs vezérigazgató-helyetteshez tartoznak, most mégse áll a kamera mögé, a mindig kedves lányt küldi maga helyett. Hát igen, aki egy kicsit is konyít a kommunikációhoz, tudhatja, hogy a képernyőn nem lehet megnyerni ezt a szituációt. Legfeljebb enyhíteni a kárt. Ha a közlekedési cég illetékese őszintén a nézők szemébe néz, és azt mondja, hogy bár formálisan igazuk volt az ellenőröknek, ezúttal túllőttek a célon, el is beszélgettek velük, a büntetést természetesen visszafizetik, és bocsánatot kérnek.
De a szóvivő nem ezt mondja. Egy csöppet türelmetlenül magyarázza, hogy igenis kell a papír, nincs méltányosság, és ők kifejezetten jó fejek voltak, hiszen „csak” a kísérőt vágták meg. Jaj, istenem.
A másik történetet először a BKV-figyelő blogon olvashattuk, később a Blikkben is megjelent. Ákos (30) azt állítja, az éjszakai buszra jeggyel a kezében próbált fölszállni, de nyolc biztonsági ember lelökte, majd, amikor visszaszállt, ütlegelték. Mindezt azért, mert egy másik utas pártjára állt, aki hiába kért számlát a megvásárolt jegyéről. Persze a történteket csak Ákos (30) és a Blikk (14) beszámolójából tudhatjuk, lehet, hogy a BKV-nak (40) van igaza. Merthogy már le is zajlott a vizsgálat.
Ismét egy alacsonyabb rangú beosztott nyilatkozik: „A buszon utazó biztonsági őrök vallomása szerint a fiatalembernél nem volt érvényes menetjegy, és azt vásárolni sem akart, ezért akarták leszállítani a járműről. Végül erőszakos viselkedése miatt maradhatott a buszon, de az úton végig figyelték.”
Értjük, ugye, Ákos (30), a randalírozó utas agresszívan sakkban tartotta a nyolc (8, de nem úgy) biztonsági őrt. Továbbá az is a verőemberek (itt: verő emberek) sztoriját támasztja alá, hogy Ákos (30) kihívta a rendőrséget a Határ útra, de előlük elmenekültek a talpig becsületes BKV-alvállalkozók.
Szóval, ha már megtörténik az ilyesmi az alulképzett utcai dolgozókkal, az Akácfa utcai intelligencia miért tetézi a bajt a lehető legszánalmasabb kommunikációval? Holott tudható, az ilyen szituációkban sokkal többet használna az őszinte beismerés és a bocsánatkérés.
Az utolsó 100 komment: