Pontosan egy éve indultunk a transzibériai vasútvonalra. Úgyhogy mostantól egy szűk hónapon át a napi fotósorozatban a Bajkál tóig (és vissza) tartó út adott napjának egyik képe szerepel majd.

Az utazás első napjának vitán felül legizgalmasabb mozzanata a nyomtávváltás volt. Budapestről mi a Metropollal Lengyelországon át induló moszkvai kocsival mentünk (a Záhonyon, Kijeven át közlekedő Tisza expresszen nem volt már hely), így a két vasúti világ nekünk Bresztben, Belorussziában találkozott.

Szerencsére leszállhattunk a vonatról (visszafelé nem engedték), így jól megfigyelhettük a forgóvázak és kapcsolókészülékek cseréjét.

Ami a legfurcsább volt, hogy az a nyolc és fél centi különbség nem is olyan sok, szabad szemmel nehéz megkülönböztetni az 1435 mm-es európai, normál és az 1520 mm-es exszovjet forgóvázakat, még akkor is, amikor a fölemelt vagonok alatt egymás után húzzák ki illetve be őket a speciális síneken. A helyi dolgozók is így vannak ezzel, ezért az egyik méret forgóvázait (már nem emlékszem, melyiket) fehér pöttyel jelölik a tengelyvégeken. Ez is látható a nagy képen.

Cserélik a kocsik közötti ütköző-vontató készüléket is, mégpedig a mennyezetről lelógó daruk (futómacskák) segítségével. Az orosz cucc a laikusok számára is jól láthatóan sokszorta erősebb, robusztusabb (8401-es kép az első napról szóló többi fotó között).