Már a hónap első napjaiban megjelent, sőt mostanra szinte ki is olvastam az Indóház legfrissebb számát. a lassan harmadik évfolyamának végére érő magazin mintha kezdené kinőni gyermekbetegségeit (amelyekkel együtt szeretem persze). Nekem legalábbis érdekesnek és színvonalasnak tűnt számos írás, különösen a legfontosabb, nagyvasúti rovatban.

A hírrovat nem csupa érdekes együttállásból, meg szép képből áll, én például innen tudtam meg, hogy mégis készülnek a 3000-res Szilik, ezek a német vezérlőkocsikkal tudnak majd együttműködni. Darabra viszont kevesebb az információ, ugyanis több témát (majdnem) oldalas kis cikkben dolgoztak föl.

A nagyvasúti rovat gyakorlatilag a 125 éves Kelebiai vonallal indul, megismerkedünk a történetével. A Pusztaszabolcs-Székesfehérvár vonal jövőjével foglalkozó tanulmány rövidítve bekerült az Indóházba. Rendkívül érdekes volt számomra, noha nem értek egyet a szerzők alapállásával (szerintem eleve abból indultak ki, hogy meg kell menteni a vasutat, nem abból, hogy mi jó az ott élőknek), engem nem is győztek meg arról, hogy különösebben fejleszteni kellene pont ezt a szakaszt, mégis üdítő volt, ahogy a témához hozzányúltak. Térben és időben is messzire tekintettek, a településszerkezetet, a buszos eljutást, sőt, még a közigazgatási beosztás (kistérségek) esetleges megváltoztatását is megvizsgálták. Azt hiszem, nagyon hiányzik ez a szemlélet mostanában az egyes vonalak sorsáról döntőknél.

Érdekes áttekintések következnek egy balesetről a szlovák-magyar határon (amelyben, ha jól értem, esetleg szerepet játszott, hogy a magyar nemzetiségű szlovák vasutasok nem bírták tökéletesen államuk szakmai nyelvezetét), és a Déli pályaudvar történetének eddigi utolsó fejezetéről. Különösen élveztem a Kandó által villamosított olasz vasútról szóló cikket, talán mert egyaránt szólt a vasúti, elektrotechnikai, üzleti vonatkozásokról, és persze azért, mert egy olyan rövidke pillanatot örökített meg, amikor Magyarország a fejlődés élén állt valamiben (jórészt idetelepült első generációs bevándorlók jóvoltából).

Két német és egy francia különlegesség következik, keskeny nyomtávú villamos/vonathálózat a Harzban, függővasút Wuppertalban, Gare du Nord.

Érzésem szerint a többi rovat inkább szokott formáját hozza, kiemelném azonban a budapesti villamos történetének kezdetéről és a Kemencei kisvasútról szóló cikket. No és persze a közeli szobi fejlesztést, enyhén szólva ritka manapság, hogy kisvasút épül nálunk.