1874 kilométeren tervezi megszüntetni a vasúti közlekedést a decemberben esedékes menetrendváltáskor az Antali Károly közlekedési kormánybiztos vezette csapat. A mellékvonalak nagyobbik felén állnának le a vonatok. Olyan városok maradnának teljesen vasút nélkül, mint Baja, Szarvas, Mezőhegyes, Makó, Battonya, Vésztő, Mohács, Komló, Nagyatád, Tab, Zirc, Szécsény, Gyöngyös.

Úgy látszik, a baloldali kormány utolsó esélyét is föladja, hogy megrágja a magyar vasút problémáját, amelyet a rendszerváltás óta egyetlen kormány sem tudott se lenyelni, se kiköpni. Mindenki tudja, hogy a MÁV-csoport a közpénzek elfolyásának terepe, évente több százmilliárd forintot öntenek bele, miközben az utasok sokszor elégedetlenek a szolgáltatás színvonalával.

Elővette a fűnyíróját

Noha a vasút ordítóan rossz hatékonysággal, az erőforrások (hanyag és szándékos) pazarlásával működik, a Hónig Péter miniszter által július elején bemutatott Antalinak is a legegyszerűbbnek látszó eszköz, a hálózat brutális megcsonkítása jutott eszébe, és elővette a fűnyírót. (Lásd a térképet!) Mintha az üzemanyagot elfolyató autónkat nem szervizbe vinnénk, hanem lelöknénk a szakadékba.

Az augusztus 7-én megjelent kormányhatározat szerint hétfőig, 24-ig a helyközi közösségi közlekedés átalakításáért felelős kormánybiztosnak ki kellett volna alakítania „a távolsági és Budapest elővárosi közlekedés, valamint a regionális integrált közlekedés 2009/2010. évi menetrendjének koncepcióját”.

A Kötött pálya birtokába került dokumentum (lásd a táblázatot!) szerint a „koncepció” azt tartalmazza, hogy melyik vasútvonalakon kell megszüntetni a személyszállítást.

A hevenyészett térkép kékkel mutatja a bezárandó vonalakat. Rá, majd a más méretre kattintva látható nagyobban is.

Majd ő megmondja szubszidiárisan

A kormányhatározat szerint a régiókra kellene bízni a közösségi közlekedés megszervezését, megrendelését. Egy sajtó-háttérbeszélgetésen Antali külön is hangsúlyozta, az Unió egyik legfontosabb elve a szubszidiaritás, vagyis az, hogy a döntések helyben, a lehetséges legalacsonyabb szinteken szülessenek.

Antaliék tervezete szerint mindez különös módon valósul meg. A vonalakat besorolták országos és regionális kategóriába. Az elsőbe tartozó pályákat az országos vasút (a MÁV) üzemelteti, és központi (minisztériumi) a szolgáltatás megrendelése is. Az utóbbiaknál a megrendelő a régiókban létrehozandó új szervezet lenne, az üzemeltető pedig valamilyen helyi vasút. De csináltak egy köztes kategóriát is, a MÁV által fenntartott pályán a régiók rendelnék a vonatokat.

A legérdekesebb persze a negyedik kategória, a szolgáltatóváltásra kijelölt vonalak halmaza, amelyet máshol úgy írnak körül, hogy „ezeket fel kell ajánlani a Volánoknak”. (A bezárandó vasútvonalakat a minisztérium emberei óvakodnak így nevezni, a 2007-ben megszüntetettekről hivatalosan máig úgy mondják, hogy a személyszállítás ideiglenesen szünetel.)

Magyarán szó sincs a döntések helyi meghozataláról, Antali tanácsadói már rég beírták saját Excel-táblázatukba a halálos ítéletet a vasútvonalakról, mielőtt egyáltalán megalakulhatnak a régiókban bármiféle megrendelő vagy üzemeltető szervezetek.

Nekiesett, mint tót a köztársasági elnöknek

Biztosan van olyan vasútvonal Magyarországon, amelyet nem érdemes fenntartani, mert olyan rosszak az adottságai, hogy már sohasem lesz rajtuk annyi utas, amennyi a létüket indokolná. Ám az is igaz, a jelenlegi halállista összeállításában kevés racionalitást lehet felfedezni, mintha egyfajta régóta halmozódó vasútbezárási reformdüh lenne tetten érhető.

A jegyzék készítőinek talán az lebeghetett a szemük előtt, hogy minél több vonalat a becsukandók közé soroljon, és hogy ezek az ország területén mindenhol előforduljanak.

Így azonban sokszor a hálózat nemhogy racionálisabban üzemeltethető lenne, hanem éppen ellenkezőleg. Ha a Debrecenből a bihari térségbe kifutó (egyébként nem kirívóan alacsony forgalmú) mindkét vonalat felszámolnák, azzal talán meg lehetne takarítani némi költséget, ám a tervezett szerint a két, hasonlóan kihasznált szakaszból az egyik (Debrecen-Nagykereki) megmarad, a létavértesi ág azonban megszűnik. Vagyis továbbra is fenn kellene tartani a most két vonalat kiszolgáló technológiát, műszaki és humáninfrastruktúrát, de immár csupán egy vonal kedvéért, miközben a helyi Volánnak be kellene fektetnie a pótlásba.

Hasonló a helyzet a Lakitelekre befutó négy vonallal. Jelenleg ezek jó összeköttetést biztosítanak Szolnok, Kecskemét, Kiskunfélegyháza és a Tiszántúl felé, általában jó átszállási kapcsolattal, így elég sok utast kiszolgálva. Az ide befutó vonalakból kettő megmaradna, kettő menne a levesbe.

A mellékvonali hálózat brutális csonkítása eleve életképtelenné teszi a még csak vázlatos elképzelésekben létező regionális vasutakat is. A MÁV-nál maradó fővonalak és a becsukott mellékvonalak között csak elszórva maradna nekik néhány vasútvonal, sokszor úgy, hogy ezek nem is kapcsolódnának egymáshoz. Így meglehetősen nehéz lesz gazdaságosan üzemeltetni a regionális cégeket.

A Volánokért teszi?

A tervezet talán legérthetetlenebb húzása a Kiskunhalas-Baja-Bátaszék vonal leállítása. Nemcsak azért, mert a fontos regionális központ, Baja maradna vasút, az ország utasai pedig Budapesten kívüli vasúti összeköttetés nélkül, hanem azért is, mert ennek a szakasznak a mellékvonalak közül kifejezetten nagy a forgalma. Biztos, hogy sokkal nagyobb, mint a vonal folytatásának, a Bátaszék-Dombóvár szakasznak. Az mégis maradna.

Felmerülhet, hogy a cél éppen az, hogy a jobb forgalmú vonalakat kaphassák meg a Volánok, erre maga Antali is utalt egy tévényilatkozatában, ahol azzal próbálta lehűteni az átalakítási tervek hírére elégedetlenkedő buszos szakszervezeteket, hogy a „Volánok jól járnak” a változással. Ám ez is kétélű fegyver. Lehet, hogy a halállistát készítő tanácsadók jót akarnak a Volánoknak, de a bezárandó vonalak közül sok helyen csúcsidőben több az utas, mint amennyit egy busszal el lehet szállítani, vagyis aligha úszhatják meg a busztársaságok új járművek beszerzését.

A tervezet készítőinek (a már említett kormányhatározat nagy szavai és Antali kijelentései ellenében) azt sem sikerült megérteniük, mit jelent az országos, integrált közösségi közlekedés. Lehet ugyanis, hogy egy-egy vonalnak nem helyben van jelentősége. A Székesfehérvár-Sárbogárd szakaszra például nem az ottani falvakat célzó forgalomhoz, hanem egy Kelet-Dunántúli regionális irány, a Komárom-Baja tengely részeként lenne szükség.

Igaz, a listagyártókat az sem érdekelte túlzottan, hogy az idei menetrend legjelentősebb innovációjaként beharangozott másik hasonló, a fővárost elkerülő régióközi vonalnak, a délkörnek becézett Kecskemét-Baja-Kaposvár(-Nagykanizsa) tengelynek beakasztanak a már említett bajai szakasz és Duna-híd becsukásával.

Nem tanul

A mostani Antali-féle átalakítási kísérlet kísértetiesen hasonlít a Kóka János minisztersége alatt 2006-ban bejelentett és elbukott reformhoz. Kóka szinte szó szerint ugyanazt mondta, mint most Antali. A párhuzamosságok megszüntetése, a vasút és a buszközlekedés összehangolása, a MÁV fölösleges irodai létszámának leépítése, a pazarlás visszaszorítása, a túlzott tarifakedvezmények megszüntetése. Reálértéken szinte ugyanannyi megtakarítást, évi 40-50 milliárdot ígértek akkor is, mint most (60-70 milliárd).

A tervekből akkor alig valósult meg valami, szinte csak a vonalbezárások. Igaz, az akkori halállisták készítői (akik részben azonosak a mostani tanácsadókkal) sokkal több helyen szerették volna leállítani a vonatokat, végül 2007. tavaszán 14 vasútvonalon szűnt meg a forgalom.

Ha szeretnénk tudni, megvalósulása esetén mi lesz a mostani hálózatcsonkolás hatása, érdemes megnézni az akkori példát. Nos a vonalbezárások miatt egyetlen fővel sem csökkent a MÁV-csoport létszáma, 2007 óta a MÁV soha, egyetlenegyszer sem tudott kimutatni érdemi megtakarítást az akkori intézkedés nyomán.

Hétfő a decembertől érvényes 2010-es menetrend véglegesítésének napja. A MÁV Start áprilisban leadott menetrendje (vonatközlekedtetési igényei), mint szerződés ekkor véglegesedik. Vagyis a cégnek akkor is ki kell fizetnie 2010-ben a betervezett vonatok úgynevezett menetvonal-biztosítási díját (vagy a lemondási díjat), ha azok nem közlekednek. Minden nap, minden vonalon, minden vonatét. Ez mellékvonalaként 10-20 millió forint körüli összeg. Akkor is, ha bezárja ezeket a vonalakat.

A témában a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület közleményt adott ki

Megbukott a vasútreform – a Kormány nem tudja meggyógyítani a beteg vasutat, ezért inkább megölné a vasúti közlekedést

A VEKE tiltakozik a Kormány vasútbezárási tervei ellen, melyek számos vidéki térség közlekedését lehetetlenítenék el, azonban mit sem változtatnának a MÁV pazarló és utasellenes működésén. A Kormány hetekig gondolkodott, majd arra jutott, hogy az ország fél vasúti hálózatának bezárásával hajt végre vasútreformot. Ez nem gyógyítás, hanem barbár csonkolás, mely teljesen ellentétes az ország érdekeivel, minden létező uniós környezetvédelmi és közlekedéspolitikai célkitűzéssel. A VEKE hónapokkal ezelőtt mutatta be a teljes országra érvényes menetrendi koncepcióját, mely a MÁV hatékonyságának javításával milliárdos megtakarításokat hozhat, vonalbezárások és járatritkítás nélkül. A javaslatainkat még válaszra sem méltatták.

A kétezer kilométer bezárásra javasolt vasútvonal között komoly regionális szereppel bíró, fejlesztésre érdemes vonalakat is találunk, kimondható tehát, hogy a javaslatot a BKV-nál 2007-ben hamar megbukott járatritkítási lázhoz hasonlóan csak a pénzügyi hentesszemlélet vezérelte, a közlekedésszakmai megfontolások a legkevésbé sem.

A vasútvonalak bezárásának terve árulkodó: a Kormány nem a MÁV központi vízfején, a közlekedési társaságokat átszövő korrupción és pazarláson kíván változtatni, hanem a tömegközlekedés leépítésével rontaná tovább a vidéken élők életkörülményeit – ahogy ez a két évvel ezelőtti, végeredményben semmilyen megtakarítást nem hozó vonalbezárásokkal is történt. Vajon a végső cél az, hogy a MÁV-ból továbbra is százmilliárdokat lehessen elkölteni, de a politika számára oly zavaró vonatok és utasok nélkül?

Európában mindenütt a vasúti közlekedés folyamatos és kiterjedt fejlesztésével, ütemes menetrenddel, a járműpark és a pályaállapotok folyamatos javításával próbálják a környezetszennyezést, az autó- és tehergépkocsi-forgalmat csökkenteni. Nem csak Franciaországra vagy Németországra igaz ez, hanem ma már a cseh vagy a román közlekedéspolitikára is. A Bajnai-kormány vasútromboló csomagja tehát nem csak a józan ésszel, a közlekedéspolitikai racionalitásokkal, a vasúton utazók érdekeivel, hanem minden létező uniós irányelvvel szembemegy.

A VEKE felszólítja Bajnai Gordon miniszterelnököt, hogy állítsa le a vasútrombolást, melyet az általa kinevezett vezetők megkezdtek, a közlekedési minisztert és a vasúti kormánybiztost pedig menessze, hiszen megfelelő szakértelem híján nem alkalmasak posztjuk betöltésére. A MÁV súlyos beteg, de a gyógymód nem a halálos injekció beadása. A megoldás az ütemes menetrend bevezetése, a pazarlás és a korrupció megszüntetése, a közlekedési szövetségek és tarifaközösségek megalakítása, továbbá a MÁV gőzmozdonyok korszakát idéző működési rendjének átalakítása. Ezen intézkedésekkel milliárdos megtakarítások, a jobb szolgáltatás által pedig a mainál több bevétel érhető el. A megoldást nem a VEKE találta ki: sikerrel alkalmazza körülöttünk minden európai ország. Elég szomorú, hogy a vasúti reformnak csúfolt rombolást előkészítők nem vették a fáradságot, hogy ezt észrevegyék.