2004. augusztus 29-én vezette be a MÁV a két váci vasútvonalon az utasbarát, ütemes és zónázó menetrendet. Már ez a projekt is halasztással indult (ahogy ebben az írásban olvasható), ám sikerét lehetetlen lenne tagadni. Az érintett vonalakon három év alatt 14%-kal nőtt az utasforgalom és a bevétel.

Az ITF (amelyről sokszor írtam már a Kötött pályán, tehát most nem fogom definiálni) úgy tudná teljesen kibontakoztatni előnyeit (vagyis azt, hogy az utasoknak minden korábbinál kedvezőbb, a közlekedési cégeknek és a közlekedésfejlesztőknek minden korábbinál hatékonyabb működést tesz lehetővé), ha az egész ország összes vasútjára, távolsági buszára kiterjesztenék.

Eddig ez mégsem történt meg, bár két lépcsőben jelentősen bővült az érintett vasútvonalak száma. Sőt, időről időre belefognak a rendszer szétverésébe.

Bár szavakban sokan pártolják az ütemes menetrendet, ezek egy része valójában minden erejével megpróbálja megakadályozni kiterjesztését, létét: tolvaj pártpolitikusok, lavírozó minisztériumi káderek, a rendszert igazán megérteni képtelen tanácsadók, zavarosban halászó vasúti vezetők, lusta vasutasok, félrevezetett utasok, képviselők.

Most is olyan időket élünk, amikor a közlekedés megreformálásával megbízottak egyszerre tesznek hitet az ITF mellett és cselekszenek ellene, mert munkájukat a lehető legegyszerűbben, rombolással vélik jól elvégezhetni.

Talán ezért történt, hogy (noha például az egyéves évfordulón még siker-sajtótájékoztatót tartott Devecz Miklós, a személyszállítás azóta távozott vezetője) hivatalosan most semmi, még egy közlemény sem jelezte a MÁV-csoportnál, hogy lenne mire emlékezni.

Csupán néhány, az ütemes menetrendért sokat tett szakember és érdeklődő ünnepelt a Nyugati pályaudvaron és egy duplán születésnapi ebéden. A kép a torta átadását ábrázolja. Talán kivehető, hogy a tortát az a bizonyos, első ütemes menetrend díszíti.

A többi napi kép a címke alapján található meg.