Kötött pálya

Tudni persze tudtuk, hogy pályázat van vezérigazgatóra, de azért ez akkor is aranyos (bár a vezérigazgató szóra kattintani nem volt érdemes a poszt írásakor):

Négy buszjáratot is indít a BKV a fővárosban a szombatról vasárnapra virradó éjszaka tartandó Múzeumok éjszakájára. A külön díjért (hogy mennyiért, nem írják közleményükben) igénybe vehető járatok este hattól hajnali kettőig járnak.

A négyből három – a Deák teret is érintő – körjárat, vagyis bizonyos irányokba nehéz lesz eljutni, ez csak nagy kerülővel lesz lehetséges. Az Andrássy úton például nem jár majd befelé busz. Megoldás lehetne, ha a kisföldalatti üzemelne, hiszen az maga is emlék, olyan, mint egy múzeum. Ráadásul a BKV a Városligetben (szintén az éjszakába nyúló) rendezvényt tart 40. születésnapján. Az onnan hazatérőknek is jól jönne a hosszabbított üzemidejű 1-es metró.

A járatokról nem találtam térképet a BKV honlapján, csak leírást, pedig a közleményben volt térképvázlat. (Gondolom, nem sikerült fölrakni a webre.) Úgyhogy ide bemásoljuk őket:

 

Szombaton, június 21-én rendezvényt tart a BKV a városligeti műjégpályán, abból az alkalomból, hogy a cég 40 éve alakult. Ezt reklámozandó múlt hétvégén egy háromrészes UV-szerelvény is járt a 6-os vonalán. A nemrég még Budapest más vonalain közönséges UV a nagykörúton viszont elég rég járt, így hát én is kipróbáltam a különleges menetet.

A két motorkocsi és a közé kapcsolt, csíkos üléses pótkocsi nagyon autentikus volt, ahogy a Combinók között csattogott. Nem úgy, mint holmi német nyelvterületen szereplő, kiglancolt, tüchtig nosztalgiaszerelvény, ennek összevissza karcolták az ablakait, sterilen tiszta se volt, szóval, mintha most jött volna a 47/49-es vonaláról.

A Corvin mozi mögött, csak egyetlen háznyira a hatalmas Corvin sétány-projekttől, de üzletileg attól függetlenül épül az Üllői úton az egyelőre Ü48-nak nevezett irodaház. (A beruházó BIF és az Index tulajdonosai részben közösek.)

Szerintem szép lesz az épület, én szívesen dolgoznék benne, bár az Üllői út forgalmától elválasztó hatalmas üveglapok, gondolom, nem mindenkinek tetszenek. Közel lakom, így gyakran járok arra. Azt tapasztaltam, hogy az alapok, a mélygarázs kiásása után azonnal egy hatalmas, részben íves, részben egyenes vonal által határolt alaprajzra illesztett hengeres testet húztak föl a telek egyik sarkában.

A villámgyorsan fölépült torony nem hagyta nyugodni a fantáziámat. Ablak nincs rajta, nyílás is alig, egyenes tör a magasba, valamivel a környező házak teteje fölé. Csigalépcsőháznak bizarr és kicsi, szellőzőnek meg nagy, és miért a telek legértékesebb helyére álmodta volna meg a tervező?

Június 16-tól életbe lép az iskolaszüneti menetrend a BKV-nál, derül ki a cég közleményéből. Ez mondjuk nem is olyan meglepő, mert valóban most kezdődik a nyári vakáció.

Az ugyan nem igaz, amit a cég állít, hogy

„A menetrend változása kisebb-nagyobb mértékben valamennyi járatunkat érinti”,

hiszen például a 30-as villamos az év összes napján egyformán (óránként háromszor) jár. Az viszont igaz, hogy nagyon sok vonalon ritkul a közlekedés. Éppen ezért érdemes tájékozódni a kifüggesztett menetrendeken, vagy a cég honlapján.

Az esetek zömében a változás azt jelenti, hogy hétköznap (a nap egy részében) valamivel ritkábban járnak a járművek. A járatok nagyobbik felének ritkul a menetrendje csúcsidőben, inkább csak az amúgy is ritka menetrendek maradnak változatlanok.

A tanszüneti időszak kezdete egybeesik a nyári menetrend indulásával is, így egy-két, idegenforgalmi vagy más okból nyáron nagyobb forgalmú járat mostantól sűrűbben közlekedik.

A változások miatt összességében körülbelül 15 százalékkal kevesebb járműre van szükség csúcsidőben. Ha a teljesítmény változását a teljes üzemidőre nézzük, már csak néhány százalékos a csökkenés a BKV-nál.

Közelünkben, épül a SOTE új épülete. A Thaly Kálmán utcában tegnap fotóztam ezt a vicces munkagépet, amint az építkezés egyik részéből a másikra tartott. Gondoltam, fölrakom a blogba, mert a Kötött pályán aggasztóan kevés az ilyen könnyed apróság.

Az önjáró kosaras emelőben (én neveztem el, ha nem így kell hívni, akkor bocs) az volt a legviccesebb, hogy nem ült benne egy vezető, mindössze egyetlen ember működteti, az utcán is úgy ment (alaposan feltartva a közeli házomlás miatt még ma reggel is lezárt Tűzoltó utca miatt erre kényszerült forgalmat), hogy ő a kosárból, háttal állva, néha azért a válla fölött átpislogva tekergetett egy-két dzsojsztikot.

Sok szó nincs benne a közlekedésről, csak egy utalás erre meg erre, de azért berakom ide is a publicisztikámat:

Miért jár a kutyáknak jobb orvosi ellátás, mint az embereknek? Miért? Százezerért!

A teljes cikk az Index Eheti rovatában olvasható.

 

Nincs szerencsém az ACSEV-vel, az Arad-Csanádi Egyesült Vasúttal, amely megalakulásának 125. évfordulóját most ünneplik. Hol munka miatt nem tudtam elutazni a csanádi csomópontokon (Makó, Mezőhegyes) megrendezett ünnepségekre, hol meg úgy volt, hogy megyek, de a hajnali 3-kor befejezett cikk után 5-kor nem jött össze a fölkelés. Tegnapra és mára pedig eredetileg a MÁV Nosztalgia Kft. szervezett volna érdekes utat az ACSEV egykori motorkocsijával a vasút egykori vonalaira aradi mozdonygyárral, Arad-hegyaljai kisvonattal dúsítva. Ez a program szervezési nehézségek miatt elmaradt, helyette Ócsára gurultunk ki a most zöld (merthogy szolgálatát a Budapesti HÉV-nél, azaz a BHÉV-nél befejező) motorkocsival. Persze ez az út is élvezetes volt, mint a fenti képválogatásból is látható.

Egy hét múlva, szombaton, június 14-én különmenettel emlékezik a Magyar Villamosvasút-történeti Egyesület (MaViTE) arról, hogy 30 éves a Tátra, pontosabban a nagy múltú cseh gyár azon típusa, a T5C5, amely Budapesten jár. (Ha valaki véletlenül nem tudja, melyik ez a tuja, hát az, amelyikben az egyik oldalon két, a másikon egy ülés van.)

Bár a Tátra jelenleg a leggyakoribb típus a fővárosban, bizonyos helyekre csak ritkán jutnak el, mert vagy sohase, vagy csak régen jártak arra rendszeresen. A különmenet éppen azt fogja jelenteni, hogy egy kétkocsis szerelvény eljut ezekre az egzotikus vonalakra, például a pesterzsébeti óriáshurokba (ahol az 52-es jár) vagy a sokak szerint legszebb budapesti villamosvonalra a Kamaraerdőbe (41-es)

Sajnálattal értesítjük a közlekedésbarátokat, hogy Gábor Péter tanár úr betegsége miatt a Magyar Villamosvasút-történeti Egyesület (MaViTE) és a BKV Múzeumok közös szakmai estjének nyitóelőadásán az eredetileg meghirdetettek helyett a sorozat egy későbbre tervezett programját láthatják.

Az első estén tehát változatlan helyszínen és időpontban (Deák téri Földalatti Vasúti Múzeum, 2008. június 11., szerda 17:00) Szántó Ferenc, a BKV fődiszpécseri csoportvezetője tart előadást a városi közösségi közlekedés irányításának mindennapjairól.

Bemutatja azt a napi küzdelmet, amelyet a fődiszpécserek vívnak azért, hogy az utasok a város mai túlzsúfolt és rohanó élete mellett is időben eljussanak céljukhoz. Szó lesz továbbá arról, hogy mi történik a BKV-nál egy olyan alkalommal, mint az emlékezetes augusztus 20-i vihar, de érintünk olyan témákat is, hogy hogyan lehet és miért kell zavar esetén menetrendnek megfelelő sorrendbe rakni a kötöttpályás járműveket.

Az eredetileg elsőként tervezett előadást egy későbbi időpontban láthatják.

Megértésüket kérjük, és reméljük, ez a témakör is éppolyan izgalmasnak ígérkezik!

Várunk továbbra is mindenkit szeretettel!

Vajon mit szólna a hazai és nemzetközi közvélemény ahhoz, ha a hivatalos közlönyben egy szép nyári napon az jelenne meg, hogy a Magyar Nemzeti Bankot beolvasztják a Pénzügyminisztériumba vagy valamelyik alá sorolt intézménybe, a jegybankelnököt pedig egyszerűen kirúgja a pénzügyminiszter, akinek persze ehhez semmilyen joga sincs?

A magyar vasút persze más tészta, mint a pénzügyi intézményrendszer, a közvélemény valahogy természetesnek veszi, hogy pazarlóan működik, minősíthetetlen szolgáltatást nyújt, és egyáltalán az egész olyan, mint ahogy egy a szocializmusból rajtunk maradt, gyakorlatilag most is monopóliumként működő széteső nagyvállalatnak lennie kell. Így hát feltehetően nem lesz túl nagy visszhangja annak, hogy a vasút piaci viszonyainak, a verseny lehetőségeinek megteremtésére létrehozott független intézményt most egy tollvonással megszüntetik, vezetőjét elküldik.

A Magyar Villamosvasút-történeti Egyesület (MaViTE) és a BKV múzeumai ingyenes szakmai estet rendeznek a villamosközlekedés, villamostörténet iránt érdeklődőknek.

Ismert, neves és érdekes meghívott szakemberek tartanak egy-egy témáról előadást, amelyet kötetlen beszélgetés követ összesen másfél-két órában. A programsorozat nyitó előadását 2008. június 11-én, azaz jövő szerdán rendezik délután 5-től a Deák téri Földalatti Múzeumban.

Elsőként Gábor Péter, nyugalmazott egyetemi docens (és a még kapható, 3 kötetes Villamos vasutak monográfia szerzője) az ipari csuklósok (a Combinók előtti négyeshatos) elektromos berendezéseinek tervezője beszél majd az utolsó hagyományos vezérlésű, magyar villamosok születésének körülményeiről, az akkori idők nehézségeiről és szépségeiről.

Figyelem, a program megváltozott!

 

A cikkben ilyen motorvonatokról lesz szó.

 

Szolnok kénsavgyár elágazás őrhely baktere kételkedve csóválta a fejét, nem hiszi ő, hogy itt, a 145-ös számú menetrendi mező Piroska megállóhelyének tőszomszédságában a nemrég levágott silókukorica-föld helyén még idén karcsú alumínium Delfin-testeket fognak összehegeszteni. Dolgozott ő is az építőiparban, az épületet hamar fölhúzzák, de ennyi idő alatt be is rendezni gépekkel?

Újabb fejlemény a kisiklatott villamosról. A BKV-figyelő című blog alkotói úgy vélik, nekik és olvasóiknak is volt, khm, némi szerepük a tettesek elfogásában. Hát igen, az tény, hogy videó és sok-sok információ megjelent ott. Én erről nem is írnék sokkal többet, mindenki megnézheti a részleteket náluk.

Illetve annyit talán még, hogy nem az anyagi nyerészkedés vezeti őket, hiszen az esetleges jutalmat előre felajánlották egy szervezetnek. Hát úgy tűnik, nincs mit.

Kezdjük az önkritikával. Talán a múltkor nem a legszerencsésebb módon keltem ki a BKV graffiti-politikája ellen.

Ugyan ma is úgy gondolom, hogy maguk a közlekedési cég dolgozói (és persze az általában is közönyös utasok) is többet tehetnének a torz lelkű járműrongálók megfékezéséért, de mindezt egy olyan ügyben tettem szóvá, amelyben végül is a rendőrség elkapta a gátlástalan tetteseket, akik március 20-án este, a Fehérvári út és az Ulászló utca kereszteződésében szándékosan kisiklattak egy Tátra-szerelvényt, hogy összefirkálhassák.

A BKV most arról értesített minket, hogy száz- százezer forint jutalmat adtak annak az öt rendőrnek (a graffiti-ellenes nyomozócsoport munkatársainak), akik elfogták a BKV történetének első villamossiklatóit.

Talán remélhetjük, hogy az elkövetők bizonyára igazságos megbüntetése elveszi a kedvét néhány graffitizőnek.

Azért a kisördög nem alszik bennem. Az elején említett posztot ugyanis az váltotta ki belőlem, hogy akkor azt közölte a közlekedési cég, hogy pénzjutalmat ad azoknak, akik a járműrongálókról információt szolgáltatnak a külön e célra bevezetett e-mail-címre. Én ezt a formát tartottam bizonyos mértékig rosszízű módszernek. A mostani közleményben mindenesetre már nem szerepel ez a cím, bár hogy ez mit jelent, nem tudom.

(Menet közben az is kiderült, tulajdonképpen a BKV-figyelő című blog nyomozta ki a tetteseket.)

Mégiscsak érdemes sajtómunkásnak lenni, az állhatatos munka meghozza a gyümölcsét. Ifjú kollégám, Andó Gergely kérdést tett föl a MÁV-kommunikációnak. Az alább közlöm kiváló druszám, Kavalecz Imre sajtófőnök válaszát.

A rövid elektronikus levél több szempontból is figyelemre méltó. Egyrészt megmutatja, hogy egy hatalmas közlekedési vállalat munkatársaival is kiépíthető olyan korrekt partnerség, ahol megbíznak az Index újságíróiban. (Ez különösen azért örömteli, mert más, szintén nagy, bár csak fővárosi közlekedési társaságnál jelenleg éppen ellentétes folyamatok zajlanak, de erről majd később.)

Aztán tetszenek még nekem a kommunikátorok nehéz munkáját elénk táró őszinte mondatok, és ne feledkezzünk meg az ízes stílusról, különösen a „forgalomszervezési nehézmények”-ről, mint gyönyörű vasúti szakkifejezésről se.

És akkor a levél:

Ez egy rövid poszt lesz. Tegnap tudomásomra jutott, hogy a BKV vezetése az alábbi szövegű üzenetet küldte el dolgozói egy részének. (A cégnek flottamegrendelése van a Pannonnál, így könnyű a kör-SMS küldése.)

„A sztrájk miatt ápolók, mentők, érettségizők nem jutnak el úticéljukhoz. Gondolja meg! Megéri? A BKV vezetése sztrájk nélkül is a megegyezést sürgeti! BKV Zrt.”

Úgy tudni, sok dolgozó nem örült a kéretlen SMS-nek, ami érthető. Én viszont a magam részéről nem tartom helyesnek a sztrájkot. (Annak ellenére, hogy ...) Persze a meglehetősen demagógra sikerült spam kiagyalóinak magatartásában felfedezek bizonyos álszentséget, kettős játékot. Ám mindezt nemigen tudnám bizonyítani, meg is nem is tartozik ide, úgyhogy most gyorsan be is fejezem.

Oly nehezen, de még tavalyi áron beszerzett száznapos bérletem rég lejárt, így elhatároztam, ma reggel veszek egy kutyaközönséges havibérletet. Bár siettem volna munkahelyemre, úgy véltem, kiszolgálásom ezzel a lehető legegyszerűbb termékkel csak nem jelenthet gondot a BKV-nak. Fülembe csengtek Regőczi Miklós értékesítési és kommunikációs vezérigazgató-helyettes oly sokszor elismételt szavai, hogy a tetszőleges napon megváltható bérletek kizárólagossá tétele majd megszünteti a sorokat a pénztárak előtt.

Ő csak tudja, hiszen nemcsak főkommunikátorként beszélt erről, a menetjegyek, bérletek értékesítésének is ő a főnöke. Ráadásul, noha háromnapos ünnep után, de már jócskán a hónap közepén járunk.

A forgalmas Ferenc körút/Üllői út aluljáróban mégis hatalmas, mint utóbb kiderült, negyedórás sor fogadott.

Egy korábbi posztban már utaltam rá (sajnos több kommentező által félreértett módon), hogy bár mélységesen egyetértek azzal, hogy a BKV nem akarja engedni a bliccelést, nem biztos, hogy a 21. század Európájában erre a legcélravezetőbb, leghatékonyabb, legszínvonalasabb megoldás, hogy már kinézetükben is bunkó, agresszív, félelmet keltő ellenőr- és biztonságiőr-csapatok állják el a békés utasok útját.

Egyáltalán, legfeljebb ideiglenes megoldásként tűnik elfogadhatónak a humánmunkaerőre alapozott ellenőrzés, nyílván a zárt elektronikus kontrollt kéne összehozni (a probléma hasonló a MÁV pályaudvarain alkalmazott bumfordi kerítésekkel), de ebben az ügyben évek óta csak az egyre komplexebbnek ígért csodaprojektek csúszását konstatálhatjuk, a metróállomásokon és a buszokon csak deklasszált verőemberekre emlékeztető szabadcsapatokat láthatunk.

Sietve hozzáteszem, hogy az ellenőrök többsége bizonyára jól végzi a munkáját, és egy jól működő rendszerben is óhatatlanul bekövetkeznek túlkapások. De magam és ismerőseim tapasztalataiból és olvasmányaimból úgy tűnik, mostanában Budapesten kicsit sok az ilyen eset.

Az utóbbi napokban két durva ügy járta meg a nyilvánosságot.

Somodi László bűne alighanem az, hogy túl jól dolgozott.

Ezúttal Balogh Zsolt megbízott vezérigazgatónak kellett orvoshoz mennie.

Szombat délelőtt rosszul lett Balogh Zsolt, a BKV vezérigazgató-helyettese, megbízott vezérigazgató, ezért orvoshoz kellett fordulnia.

Az Index információi szerint Balogh Zsolt a munkahelyén lett rosszul. Úgy tudni, az emésztőrendszerével van baj, és elképzelhető, hogy a probléma oka a cég vezetésével kapcsolatos idegesség, stressz.

A történelem ritkán ismétli önmagát, de tény, hogy az előző vezérigazgató, Antal Attila pályafutása úgy ért véget a BKV-nál (pontosabban a véget érés úgy kezdődött), hogy február 18-án kórházba került. Neki a szívével voltak bajok. Amikor felmentését kérte, búcsúlevelében maga írta, hogy "a támadásoknak köszönhetően megromlott az egészsége".

Akkor két fontosabb botrány zajlott a BKV-nál. Aránytalanul drágán akartak használt buszokat venni attól a cégtől, ahol Antal fia dolgozott, valamint az is kiderült, feltűnően nagy, milliárdos összegre kötöttek tanácsadói keretszerződést.

Most is két - összefüggő - téma okoz problémát a közlekedési vállalat menedzsmentjének. Az egyik a paraméterkönyv-botrány, vagyis az, hogy a politika járatritkítást kívánt előírni a BKV-nak, a másik az elsősorban éppen emiatt kitört sztrájksorozat.

Kilenc nappal ezelőtt valakik kisiklatták az 56-os villamost a Fehérvári úton. Ezután néhány fiatal rögtön össze is graffitizte a jobb sorsra érdemes Tátrát. Felmerült, hogy a két tény összefügghet, tehát, hogy graffitizés céljával siklatták ki a járművet. (Ha ez igaz, akkor az ilyen súlyos bűnözők ellen valóban ideje lenne mozgósítani a társadalom immunrendszerét.) Az ügyet számos posztban dolgozta föl, követte, követi a bkvfigyelő.blog.hu. (És írt róla az Index is, a BKV kérdésünkre jelezte, hogy feljelentést tesz.) Videofelvétel is készült, ezért remélhetjük, hogy elkapják a tetteseket.

A filmen azonban az is látható, hogy egy, egyenruhája alapján BKV-snak látszó személy a legnagyobb nyugalommal sétál el a bűnöző kisköcsögök (nehéz gyermekkoruk miatt önkifejező-hajlamukat ilyen deviáns módon kiélő fiatalok) mellett, és még rájuk se szól.

Ez a képsor azóta sokszor eszembe jut, így született meg a fenti indulatos cím. A BKV ugyanis most közleményt adott ki, amelyben arra szólítja föl az utasokat, hogy jelentsék föl a graffitizőket, sőt 100 ezer forint jutalmat is kilátásba helyeznek.

Demszky Gábor főpolgármester interjút adott az Indexnek Nem vagyunk csalók címmel. Beszélt az SZDSZ küldöttgyűléséről, a március 15-i ünnepről, de közlekedési témákról is.

Nem akar börtönbe kerülni, ezért jottányit sem enged a sztrájkolóknak Heinczinger István, a MÁV vezérigazgatója. Azt ígéri, aki hibázik, azt felelõsségre fogják vonni, mint a január 2-i hófrász után. A leánycégek önállóan dönthetnek majd, lesznek új vonatok, de hitelbõl kell venni õket.

A teljes cikk az Index Gazdaság rovatában olvasható.

Friedl Ferenc türelmet és munkát nem sajnálva két évig kísérte nyomon Érden a Diósdi úti kettős közúti aluljáró építését. Az erről készült slideshow-t a Kötött pálya rendelkezésére bocsátotta. Az utána következő rövid összefoglaló szintén az ő munkája. Honlapján még bőséges anyag, információ található erről és más közlekedési témákról is.

Érd város egyik legnagyobb közlekedési problémája volt a Diósdi úton lévő szintbeli vasúti átjárók megléte, ami évtizedek óta megkeserítette a település lakóinak életét. Néhány száz méteren belül a 30-as és a 40-es vasútvonalat is keresztezte ez a városi főút, mely az itt közlekedő autóbuszjáratok menetidejét is jelentősen befolyásolta.